Jótollú magyar újságíró díjat a Városliget Caféban 2022. március 10-én. (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
Nos, tehát Bayer Zsolt. De még mielőtt: a családon belüli erőszakot hagynám – és nem azért, mert lélektelen pszichopata vagyok, hanem mert ezekben az ügyekben mi, úgymint köz, a pro és kontra állítások alapján nem hozhatunk ítéletet, még akkor sem, ha a szokásjog az áldozatot pártolja, amúgy helyesen. Van erre megfelelő intézmény – és akkor itt jönne vissza Bayer Zsolt, már nem intézményként, hanem hirtelen főszereplőként.
A Magyar Nemzetben publikálva ezt írja: „Nagyjából tíz éve rühelljük, utáljuk, kerüljük, megvetjük ezt a senkit, ezt a gazembert mi itt, a Fideszben, nagyjából tíz éve tudjuk, miképpen bánik a feleségével, s azt is, hogy ez a dupla nulla sohasem bocsátja meg, hogy nem lett belőle senki, míg a felesége vitte valamire.”
Értem, tehát: ha te, Bayer Zsolt igazat mondasz, akkor tíz éve tudtátok, tudta a Fidesz. Az a Fidesz, amely mindeközben közjogi méltósággá emelte Varga Juditot, mi több, éppen abba a pozícióba helyezte, ahol az ő kötelessége és felelőssége lett a családon belüli erőszak áldozatainak legfőbb védelme. A miniszterekről még azt érdemes tudni, hogy nagyjából mindent tud róluk a hatalom – és ez nem csak a NER sajátossága, azokon a szinteken így működik a világ. Ismerik a magánéletüket, a telefonbeszélgetéseiket, az üzenetváltásaikat, a családjukat, a barátaikat, szóval tényleg szinte mindent. A hatalom védi önmagát, egyben védi a hatalom képviselőit is. És akkor itt volna még az a lógva hagyott epizód is, miszerint a Karmelitában arra kérték, pardon, „kérték” a feleket, hogy még ne váljanak, aztán hogy amennyiben mégis, szép legyen a válóper. Békés, barátságos, csöndes.
Tehát tíz éve tudtátok, de hagytátok, szemet hunytatok, kussoltatok, sőt, kussoltattatok, még sőtebb: politikai hasznosságból néma szenvedésre kényszerítettetek egy áldozatot. Mert mindent felülírt a pártérdek. És ezt nem én állítom, hanem ti mondjátok.
Nem Isten, nem haza, nem család, csak a Fidesz.