Régen a nosztalgia is jobb volt. Régen azért szerettük a nosztalgiát, mert szépítő csomagolásba burkolta a múltat, hogy kedves volt visszatekinteni akár nem oly kedves dolgokra is, de a NER ezt is ellopta tőlünk. Visznek mindent, ugyebár.
Itt van például ez, újfent fatornyos kis szülővárosom történéseiből: „Futás a békéért – újra csatlakozott a sátoraljaújhelyi középiskola a kezdeményezéshez a béke és az összetartozás üzenetével. A Nemzetközi Katonai Sporttanács 1948. február 18-án alakult meg azzal a céllal, hogy a sport eszközével erősítse a békét a nemzetek hadseregei között. 2006 óta a tagországok katonái és honvédelmi dolgozói közös futással emlékeznek meg az évfordulóról.
A „Futás a békéért” esemény mára világszintű kezdeményezéssé vált, amelyhez idén is csatlakoztak a Kossuth Lajos Technikum diákjai. A fiatalok részvétele azt üzeni: a béke, az együttműködés és a közösség ereje minden generáció számára fontos érték.”
Mint a szélvész repültem vissza a szocializmusba, hát hiszen ilyesmiben nekem is volt részem! Úgy hívták, hogy „Forradalmi Ifjúsági Napok – mezei futóverseny”. Nem azért mezei, mert csak úgy simán futóverseny, hanem mert a város szélén, a „Torzsás” nevű dimbes-dombos gyepűn rendezték. Amúgy meg igazából nem is verseny, mivel az összes középfokú intézmény valamennyi diákját kirendelték, hogy bazi nagy tumultuózus tömegjelenetek közepette derüljön ki, mely iskola forradalmi ifjúsága szedi legyorsabban a lábát a réten.
Nyilván nem vettük komolyan. Azt találtuk ki páran kamaszsrácok, hogy a fekete egyenklottgatyát a mellkasunkig húzzuk, úgy tűrjük bele a fehér tornatrikót, kiegészítőnek előszedjük a gardróbból a téli sapkákat, azt fülcimpáig és szemöldökig, és így sétáljuk végig a távot. Jól sikerült, én például visszaesőként igazgatói intőt kaptam, mivel előtte március 15-én egy barátommal kiragasztottuk a középiskola főbejáratára a „Mit kíván a magyar nemzet.” reprintjét.
Akkor ez az egész viccesnek tűnt, mert az is volt, az utolsókat rúgó Kádár-rendszer groteszk lokális vergődése. Talán hamarosan ez is viccesnek tűnik majd, ha a NER-től visszakapjuk a nosztalgiát. Is.
