A Magyar Hang cikke.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője beszédet mond az intézet Sajtószabadság Magyarországon
című elemzését bemutató rendezvényén Budapesten 2025. október 15-én (Fotó: MTI/Bodnár Boglárka)

Bevallomást teszek: úgy indultam neki a cikknek, hogy részletesen kivesézem, és ahol szükségesnek érzem, ellennézőpontozom a Nézőpont Intézet friss elemzését a honi médiapiac állapotáról, de nem megy. Mert csak vigyorgok és közben emelem kalapom, hogy ezt így halál komolyan kitolják a nyilvánosság elé, és Mráz Ágoston Sámuel nem röhögi el magát, nem kacsint, hanem teljesen úgy néz ki és úgy beszél, mint aki tiszta szívből hiszi, amit előad.

Tehát: „A Nézőpont Intézet legfrissebb elemzése szerint Magyarországon a kormánypárti és kormánykritikus médiumok hasonló arányban érik el a lakosságot, a sajtó sokszínűsége pedig nemzetközi összevetésben is erős. A kutatás rámutat: a kormánykritikus médiumok nyereségesen működnek, számuk folyamatosan bővül, és a magyar médiahatósági döntések politikai befolyástól mentesek.”

Erős kezdés, annyit azért mégis idebiggyesztek, hogy volt szerencsém két évig a médiahatóság mellett tevékenykedni, és hát na, volt ott minden, csak politikai befolyástól mentesség nem.

Na, de akkor az úgynevezett kutatás legmeghatározóbb állításai:

1. „A releváns kormánykritikus média 2024-ben összesen közel százmilliárdos bevételt ért el. A jelentés szerint nem a politikai környezeten, hanem a médiumok mögött álló társaságokon múlik a sikerességük.
Olyan nagyon messzire nem szaladnék, mivel a Magyar Hang mögött nem áll társaság, mi állunk magunk mögött, meg az olvasóink, nézőink, közönségünk. A 100 milliárdnyi bevétel pedig jól hangzik még a közmédia 165 milliárdos idei költségvetésének árnyékában is, csak hát a 100 milliárdból 61,5 az RTL Klubnál található. Meg hát bevétel, és azért akad a médiában olyan is, hogy költség.

2. „Az elemzés szerint több kormánykritikus médium is átláthatatlan külföldi finanszírozásból működik, több lap is beleolvadt egy nemzetközi nyomásgyakorló hálózatba.”
Ja, bele. A titokzatos, ám annál félelmetesebb nemzetközi hálózatba, oda, nyomást gyakorolni.

3. „A kutatás szerint az ellenzéki lapok és baloldali pártok által terjesztett híresztelések ellenére a magyar közmédia arányosan jeleníti meg a kormánypárti és a kormánykritikus szereplőket is. A közmédia híranyagainak statisztikája hajszálpontosan megfelel a nemzetközi elvárásoknak, a francia modellnek: tavaly a parlamenten kívüli Tisza Pártot tíz százalékban szerepeltette a híreiben a közmédia, annak ellenére, hogy vezetői elzárkóznak a közmédiának való nyilatkozástól.”
Hát igen, csak úgy áramlottak a korrekt és kiegyensúlyozott hírek és tudósítások a Tisza pártról. Amúgy meg miként fordulhat elő, hogy csak tíz százalékban szapulták a Tiszát? Éberség, elvtársak, nyakunkon a választás!

4. „A gyakran hangoztatott álhírek ellenére a kutatás szerint a kormányzati tájékoztatás és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés az uniós gyakorlatnál hatékonyabban működik. Mindez a kormányinfóknak köszönhető, ez a gyakorlat ugyanakkor nem létezik más országokban.”
Áhám. Ezért kell még olyan súlyos információkat is nagy nehezen és hosszas eljárással kiperelni, hogy az X.Y. falu általános iskolájában hány forintot költöttek mondjuk krétára. De van kormányinfó!

Fenébe, csak belementem valamelyest a részletekbe, pedig az egészet el lehetett volna intézni egy sírva röhögő emojival.