Tízezer pedagógus „átment”, huszonhét pedig megbukott annak a továbbképzésnek a végén, amelyet a belügyminiszter tett kötelezővé az ismeretek megújítása érdekében – idézet a kormányzati nyilvánosságból. És hát miért ne hinnénk nekik, ugyebár. Szóval buknak a pedagógusok: annyira, de annyira tudtuk, mert hát miféle munka már az, plusz ott a nyári szünet, akkor is fizetést kapnak, miniszterelnök úr is megmondta. De feszt csak elégedetlenkednek, hőbörögnek, lázadoznak ahelyett, hogy.
Hetek óta téma, hogy jön, jön, jön a Nagy Nemzeti Tanárteszt, ahol majd kiderül, aminek ki kell derülnie. A szakszervezet tiltakozott, az ilyen politikusok háborogtak, az olyan politikusok helyeslően bólogattak, de úgy amúgy nem nagyon tudtunk semmit, hogy mégis mivégre a tanárok legeslegújabb vegzálása azon kívül, hogy a nemlétező oktatásért felelős minisztérium helyett üzemelő belügyminisztériumi alosztály mindent megtesz, hogy olybá tűnjék, rájuk mindenképpen szükség van.
És hát tényleg, így hirtelen belegondolva, mégis mit nem tud egy tanár arról, amit évek óta és még hosszú-hosszú éveken át oktatni fog? Mikor volt a honfoglalás? Mi az erő mértékegysége? A másodfokú egyenlet megoldóképlete? Kisujjból, nem? – ilyesféle gondolatokkal szemléltük a felszín alatt zajló titokzatos eseményeket. De már nem. Itt hever előttem a teszt, amelyből csak néhány kérdést hoznék a szakmai hangulat végett, miszerint ettől leszünk Európa legkorszerűbb tudásélvonala:
– Melyik a legmagasabb szintű jogszabály, amely a köznevelés tartalmi szabályozását is érinti?
– Melyik fejlesztési területre vonatkozik az alábbi szöveg? „Cél, hogy a tanulók a mediatizált, globális nyilvánosság felelős résztvevőivé váljanak: értsék az új és hagyományos médiumok nyelvét.”
– Melyik köznevelési funkciónak van irányelve?
Irányelve… Imádom, így a Kádár-rendszer után állítólag három évtizeddel.
Pf… Nincs az a hosszú nyári szünet, amely kompenzálná mindezt.
