Új műfaj született, a közvélemény-kutatási publicisztika. Ja, nem én csinálom ezt most éppen, tehát nem jómagam vagyok a szülőaty, mert olyan mindig is előfordult, hogy ha kijött valami érdekesebb, izgalmasabb politikai adatsor, abból a publicisták összerakták a saját kis eszmefuttatásaikat, hanem pont fordítva, a közvélemény-kutatás tört be az újságírás felségterületére, és ha már, meg sem állt a propagandáig. Ott aztán letanyázott és megpihent.
A kormányközeli Nézőpont Intézetnek köszönhető a nyilvánosság eme apró, ám annál fontosabb szegletének megújítása, hálásak azonban nem lehetünk, sőt.
Pedig oly ártatlanul kezdődött. Szerda volt, az ország leginkább az időjárásra figyelt, mivel érkezett az újabb hidegfront, hogy ideiglenesen véget vessen a májusi kora nyárnak, míg a főváros és környékének autósai azt kutatgatták a különböző hírportálokon, valamint a rendőrség honlapján, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök látogatása miatt mikor hol nem tudnak majd se közlekedni, se parkolni. Szép, hosszú, kövér listáról volt szó egyébként.
És akkor az álmoskás, esősen szottyos napindításba belerobbant a Nézőpont Intézet
felmérése, hogy azt mondja: „Akár minden második szavazatot a Fidesz kaphat az EP-választáson.”
Amiben, már a címben sok újdonság nem volt, ezt eddig is tudtuk, így aztán senki sem gyanakodott. Főként, hogy az anyag kinézetre olyan igazi kutatásnak tűnt, mert
szerepeltek benne számok, százalékok és színes ábrák, ezért a csak a száraz adatokra kíváncsi közönségrész a kormányközeliség valósághajlítási állandójával kiegyensúlyozott egyenleten átfuttatott számsorokat tanulmányozva megállapíthatta, hogy a közélet tendenciái nagyjából ugyanazok, mint a többi kutatócégnél: erős a Fidesz, egyre erősebb a Tisza Párt, középütt a DK, és nyugodjék békében a Momentum meg a Jobbik. Minő hiba! Hisz itten egy gyöngyszem, egy hibátlanra csiszolt gyémánt, egy valóságos remekmű, egy a műfajok határait nemhogy feszegető, hanem megreformáló, a szabályokat újradefiniáló, korszakalkotó mű született.
De nem hibáztatom a publikumot, mivel az egész anynyira új és annyira szokatlan, hogy
még a szakma sem tudta a helyén kezelni: Hann Endre, a Medián igazgatója például nyílt levélben fordult a Fidesz-közeli közvélemény-kutatókhoz, hogy foglaljanak állást,
határolódjanak el, és védjék meg a mundér becsületét. (Én kérek elnézést, és rühellem, hogy le kell írnom, de muszáj, mert a XXI. század nyilvánossága kivégezte az iróniát:
a Hann Endré-s rész irónia.)
No, de nézzük, mi is az, ami ekkora kavargást okozott amúgy sem nyugodt kiegyensúlyozottságáról híres közéletünkben. Mutatom a legjobb részeket a Nézőpont dokumentumából.
Mindjárt az elején: „A kormány jobboldali ellenzéke is megalapozottan reménykedhet
a mandátumszerzésben. A Mi Hazánk Mozgalom nemcsak a magyar parlamentbe jutna be (…)”. Zseniá lis. Így kell elegánsan kijelölni a Mi Hazánkon kívüli pártok helyét a baloldalon, kalapom emelem, miközben meghajolok a szerzők nagysága előtt. Ám ez alapozás, szolid előjáték csupán.
„Magyar Péter, úgy tűnik, tartósan háromosztatúvá alakította a baloldalt.”
„(…) a Tisza Párt a legnépszerűbb ellenzéki párt (egy „most vasárnapi” EP-választáson 21 százalékos támogatottsággal), mely mellett a Demokratikus Koalíció–MSZP–Párbeszéd közös lista (12 százalék), illetve a Kétfarkú Kutya Párt (7 százalék) jelenti a másik két baloldali pólust.”
„Jakab Péter listaállítási kudarca miatt kevesebb baloldali szavazat veszhet el az EP-választáson (…)” – ez a személyes kedvencem, mert simán bele tudom élni magam, ahogy Jakab Péter (lásd még: a Jobbik korábbi elnöke) árván maradt, alapjáraton is baloldali szimpatizánsai a baloldalt erősítik.
„A baloldali pártok támogatottságát tekintve nem mutatkozik jelentős különbség egy „most vasárnapi” országgyűlési és európai parlamenti választás esetében” – itt százalékok következnek, amelyeket azért nem másolok ide, mert rideg tényszerűségükkel csak zavarnák a mű élvezetét.
Végül: „A többi baloldali párt közül egyedül az MKKP (7 százalék) jutna be önállóan a magyar Országgyűlésbe is” – ami kifejezetten izgalmas, már-már sci-fi-be illő leírása a jelen valóságának, amennyiben a fantáziadús szerző a Magyar Kommunista Pártra gondolt, csak véletlenül elírta.
Ugye, hogy szép? Én pedig boldog vagyok, mert, ha majd az unokám megkérdezi, hogy nagypapa, hol voltál, amikor a Fidesz-közeli közvélemény-kutatók nyílt sisakkal és büszkén csináltak hülyét magukból, mosolyogva válaszolhatok, hogy hát ott voltam.
A baloldalon.
Megjelent a nyomtatott Magyar Hang VII. évfolyama 19. számában 2024. május 10–16-án.