Remek jogszabály van már megint születőben. Olyannyira dúl a Fidesz békepártisága, hogy a Nagy Cél érdekében minden fronton támadást indítanak a… Nos, mindjárt itt az elején bajban vagyok, vagyunk, mert valahogy úgy lehet leírni a helyzetet, hogy minden fronton támadást indítanak minden és mindenki ellen, akit, amit, akiket, amiket vegzálni akarnak. Röviden a lényeg: az épp kidolgozás (kínomban hangosan felröhögtem) alatt álló módosítás értelmében, ha egy szerkesztőség, médiafelület a kormányzati intézményrendszer megítélése szerint háborúpárti célokra kap külföldi támogatást, akkor azt vissza kell küldeni a feladónak.
Az elképzelés célja, hogy visszaszorítsa a háborúpárti propagandát. Csak hát mi is az a háborúpárti propaganda, ugyebár. Fejemben olyasféle gondolatok tekeregnek, hogy például, ha napi három cikkben érvelnék a magyar katonák Ukrajnába vezénylése mellett, méghozzá úgy, hogy támadjuk hátba a szomszéd országot és szerezzük vissza Kárpátalját, az meglehetősen háborúpárti propaganda lenne. De nyilván nem erről van szó – és az ugyancsak remek Szuverenitásvédelmi Hivatalra vagyok kénytelen hagyatkozni, s az intézmény leírásaiból összerakni a közeljövőt. Nos, a Hivatal úgy véli, hogy van az orbáni békepártiság, aztán az orosz legitimációs vélekedés, és van még a nyugati háborúpárti vélemény, amely arra hivatkozik, hogy Oroszország nem állna meg Ukrajna határánál, ezért fontos, hogy Putyin agressziója ne legyen sikeres.
Tegyük fel, hogy én mint újságíró megpályázok egy amerikai ösztöndíjat, amelynek lényege, hogy az orosz-ukrán háború mindenféle szereplőjével készítsek mélyinterjúkat. És akkor azt mondja nekem az egyik alany, hogy neki elég jó orosz kapcsolatai vannak, és egyöntetűen azt állítják: Putyin nem akar megállni Ukrajna nyugati határainál – paff, el is követtem a háborúpárti propagandizmust, jöhet a Szuverenitásvédelmi Hivatal, meg a pénzelvonás.
De igazából teljesen felesleges mélységeiben boncolgatni az újabb és újabb vegzáló rendelkezések, törvények, hivatalok erkölcsi, morális, jogi működését, mert a legegyszerűbb és legfontosabb kérdés a valódi kérdés:
Szólásszabadság?
