Két napig jártuk az Alföldet.
Ami van, az tragédia, ami lesz, az katasztrófa.
A kukorica halott, a napraforgó itt-ott még próbálkozik, de mivel ki tudja, mikor várható érdemi eső, még hetekig bizonyosan nem, reménytelen küzdelem ez.
Mindenfelé tikkadt tarló, és terméketlen félsivatag. Az ember lelke összefacsarodik, ahogy rója a kilométereket az egyformán sivár táblák mentén.
Itt, a szemünk előtt hal meg a világ, amit eddig ismertünk, de érdekel ez bárkit is? Nézz rá a hírekre, miféle szalagcímek uralják a fő felületeket.
Közben valakik ellopták a Tarna maradék vizét (illegális vízkiemelés), halak, madarak, mindenféle aprónép tízezreit halálra ítélve a csontszáraz mederben.
Szégyenünk..
Sós J. Péter
A kormányhoz 12 éven át több száz, ezer milliárdos nagyságrendben ömlött be a fejlesztési pénz. Ennek a nagy részét elsíbolták, vagy fölösleges látványberuházásokra – például térkövezett főterekre – költötték.
Ha ezt az öntözési rendszer kiépítésére fordították volna, most nem kellene az aszály miatt siránkozni.
Most jövök Franciaországból. Dél-Franciaországban ugyanolyan aszály van, mint nálunk – de ott mindenütt okos, víztakarékos öntöző rendszerek szórják-csöpögtetik a talajba a vizet. És gyönyörű szépen érik a kukorica és a napraforgó.
Igen: nem herdálni kellett volna, hanem beruházni.
Ezért tart Magyarország ott, ahol most tart.
Címkép: A fotó tegnapi, ahogy futótűz pusztítja a kiszáradt öntözőcsatorna nádasát Szeged és Kiskundorozsma között.
Forrás: Újnépszabadság