Kérem vigyázzanak, generációs szakadék következik! Szomszédok? Vagy inkább, hogy ne veszítsem el az olvasók akkora hányadát mindjárt itt a legelején: Barátok közt? De a lényeg a stílus, mikor is a sorozat szereplői úgy párbeszélnek, hogy még véletlenül se vágnak egymás szavába, a legcudarabb veszekedésben is kivárják, míg társuk befejezi a mondókáját, s teszik mindezt mindenféle érzelmektől mentesen. Életszagot nyomokban sem tartalmaz. „Drágám, bár tegnap a színház után még azt mondtam, hogy szeretlek, de valójában úgy gondolom, kapcsolatunk már nem éri meg a további energiabefektetést, ezért a legjobb lesz, ha holnap elköltözök. Igen, én is ugyanígy érzek, ezért csaltalak meg fél évvel ezelőtt. Megértem, hogy megtetted, hisz én ugyanígy félreléptem két éve, és az a szerelem azóta is tart. Egyébként melyik bőröndöt vihetem el? A nagy feketét, abba belefér a cipőd is, amit az évfordulónkra kaptál tőlem. Segítek bepakolni, csak az ingeket kivasalom előbb, úgy könnyebb elraknod őket.”
Újabb hangfelvétel érkezett megannyi szerkesztőség címére. Elsőre úgy tűnt, a keddi, Vogel Evelin harmincmilliós sztorijának folytatása, ám ez az érzet csupán a hanganyag elindítását követő ötödik másodpercig tartott, onnantól előbb somolygás, majd széles mosoly, végül harsány röhögés. Úgyhogy innen köszönjük az ismeretlen szerzőnek, hogy némi vidámságot csempészett megannyi NER-től komor, nehéz, küzdelmes életre kárhoztatott újságíró szürke hétköznapjába. Íme, „Vogel Evelin” és „Magyar Péter” társalgása:
„– Tegnap kicsit túlzásba estél, remélem, tudod.
– Evelin, ugye tudod, hogy rajtad kívül mindenki nagyon jól szórakozott tegnap. Nem tehetek róla, hogy te nem.
– Ne mondd már, hogy normálisnak tartod, amit csináltatok.
– Mert mit csináltunk?
– Tudod jól, ne játszd az agyadat.
– Csak mert egy kis finomra őrölt fehér porszerű anyagot felszippantottam az orrlyukamba, ne mondd már, hogy ennyire rossz lennék.
– Hát márpedig de. Jól tudod, hogy nem kéne ilyeneket csinálnod.
– Most, hogy mondod, teljes mértékben megértem az aggodalmadat, Evelin. Kénytelen vagyok elismerni, hogy jogilag elfogadhatatlan illegális cselekményt követtem el, amely ha napvilágot látna, komoly következményekkel járhatna a politikai pályafutásomra nézve.”
Imádnivaló! A jelenség egyik megfejtése, hogy a kamu leleplezést a Tisza Pártnál vagy környékén gyártották, s bizonnyal érkezik majd végtelen számú, hasonló jellegű folytatás, hogy valóság és valótlanság, bizonyosság és bizonytalanság, tények és talányok, a humán és a mesterséges intelligencia véglegesen totális katyvaszba kutyulódjon. Ügyes húzás. Kreatív. Hiába, a pillanat uralása is egyfajta művészet.
