Forrás: Orbán Viktor/Facebook
Ezt megúsztam – sóhajtott, azzal a hűtőhöz battyogott, kivett egy Csíki sört, felpattintotta, öblöset kortyolt. Őszig biztonságban vagyok – morfondírozott Magyarország szuverenitása, majd ugyanazon lendülettel hessegette tova zaklatott érzéseit, mert hát ezt a csodálatos napot, amikor Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette, hogy leveszik a csütörtöki törvényalkotási bizottság napirendjéről az átláthatóságinak nevezett törvényjavaslatot, és nem hoznak döntést a nyári szünet előtt a kérdésben, ugyan ne felhőzzék már holmi borús gondolatok.
Magyarország szuverenitása úgy kalkulált, hogy ha mégsem annyira sürgős a dolog, akkor felesleges volt a pánikoltatás, no pláne az ő pánikolása, de csak bedőlt a fránya propagandának, mert hiszen ki szereti, ha veszély fenyegeti – ezzel magyarázta a reakcióit. A nyugtalanság azonban már belerágta magát a lelkébe, ezért támaszt keresett, és meg is találta az ilyen szempontból mindenképpen megbízható Huth Gergelyben:
„Hála Istennek, győzött a józan ész! A szuverenitásvédelmi törvényt érvényesíteni kell, de az átláthatósági javaslatban leírt módszer borzasztóan groteszk és támadható volt. Ráadásul a »közismerten nemzeti elkötelezettségű« államigazgatási gépezetre, a NAV-ra, a rendőrségre, bankfelügyeletre és magára a szintén kőnemzeti irányítású bankrendszerre tolt volna rengeteg feladatot a hazaárulónak kijelölt elemek üldözésében.”
Na így már értem, nyitotta második sörét Magyarország szuverenitása, és kikucorodott a teraszra a madarak röptét lesni, miközben szentül megfogadta, hogy szeptemberig nem agyal a reá fenekedő külhoni gonosz erők mesterkedésén, no pláne a horvátországi nyaralás alatt, amikor majd esténként görög salátát falatoz aperollal kísérve a közvetlen tengerparti étteremben, ahol folyékonyan beszél a pincér magyarul.
Csak hát akkor mégis mi volt ez az egész – ezt már éjfél előtt az ágyban sakkozta, pedig Ákost és a Nélküledet dudorászva hemperedett nyugovóra, mert leugrott még a sarki éjjelnappaliba tökmagért meg további sörökért, hogy tizenegy utánra az utolsó zsigeréig átitatta a béke és a barátság. Magyarország szuverenitása mégis hosszasan bámulta a plafont míg végre elszenderült. Utolsó bevillanása ez volt: az nem lehet, hogy csak szórakoznak velem.
