Horváth József nyugalmazott vezérőrnagy egy reggelen arra ébredt, akkora veszély fenyegeti hazánk szuverenitását, hogy reaktiválták. Erről nagyon hangulatos imázsfilmben személyesen Lánczi Tamás szuverenitásvédelmi elnök, valamint az említett Horváth József értesítette a közt a Facebookon. A képi világában Budapestre külhoni turistákat csábító jellegű videóból egyebek mellett kiderült, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatalon belül létrejött Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet vezetője lesz Horváth József, aki – idézem a film meggyőzőn mélyhangú narrátorát –: „évtizedek óta áll Magyarország szolgálatában”. Értesülhettünk továbbá az új szervezeti egység küldetéséről is, miszerint „a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet beazonosítja és feltérképezi a Magyarország önazonosságát veszélyeztető cselekedeteket, befolyásolási praktikákat, és a nyilvánosság eszközeit használva mutat rá, a történelem bizony nem ért véget.”
Úgy van! Az a fránya történelem bizony olyannyira nem ért véget, hogy Horváth József tekintetében a nyolcvanas évek közepétől tart, mikor is említett a BM III/III-4-b. alosztályán teljesített szolgálatot alhadnagyi rangban – ehhez az alosztályhoz tartozott a szektásnak minősített egykori és aktív párttagok, trockisták, álbaloldaliak elhárítása. Gyönyörű feladat! Pillantsunk bele a III/III-4-b. alosztályának hétköznapjaiba a Galántai György festőművészről készített összefoglaló jelentés segítségével:
„Megállapítottuk, hogy Galántai György tovább folytatja a párt általános és kultúrpolitikája ellen irányuló fellazító tevékenységét. Szorosabbá tette kapcsolatát az ellenséges ellenzék prominens képviselőivel, részt vesz akcióikban, segítséget nyújt ellenséges tevékenységükhöz, illegális anyagok sokszorosítását és terjesztését végzi. Továbbra is működteti a hivatalos szervek engedélye nélkül „Art Pool” néven létrehozott archívumát. Az itt gyűjtött anyagok egy része ellenséges tartalmú. Ez irányú tevékenysége célirányossá vált, közelebb került az ellenséges ellenzékhez. Akcióinak részeként „Aktuális Levél” (AL) elnevezéssel szamizdat kiadványt jelentet meg. Ez idáig 9 szám készült el. Az időszaki lapnak minősülő kiadványban a cikkek nagy része a földalatti művészet dicsőítésével, propagálásával foglalkozik. Néhány, tendenciózusan összeállított cikk az ellenséges ellenzék létére, tevékenységére, akcióira hívja fel a figyelmet.”
Egyébként épp ez az alosztály figyelte meg korábban Antall Józsefet is.
Kijelenthetjük tehát, hogy végképp megnyugodhatunk, mert bár eddig is jó kezekben volt Magyarország szuverenitásának védelme, mostantól még szorosabb a hazánk önazonosságát veszélyeztető befolyásolók és praktizálók köré vont nemzeti hurok. Antall József esetében ugyan dekonspirálódott a megfigyelést végrehajtó ügynök, bizonyos Szabó elvtárs ugyanis „feleslegesen érdeklődött a házban lakó személyek, azok lakásának elhelyezkedése és a különböző lépcsőházakból való átjárás lehetősége után”, ám a nyolcvanas évek közepére sikerült sokszorosan kiköszörülni a csorbát, így Horváth József alhadnagy már egy olajozottan működő alosztályon sajátíthatta el a Magyar Népköztársaság belső szuverenitásvédelmének csínját-bínját.
Nem lennék most a hazánk önazonosságát veszélyeztető szektás egykori és aktív párttagok, trockisták, álbaloldaliak helyében!
