Tisztelt Bese Gergő Péter! Végre legyél szabad és boldog. Nem muszáj többet hazudnod, magadnak se, a szeretteidnek se, nekünk se, az egyházadnak se. Úgy élhetsz, ahogy jólesik. Meg ha ezért nem járnak állami százmilliók, akkor is jó tud lenni. Próbáld ki!
Én sajnálom ezt az embert, akin most a fél ország kárörvendően röhög. A szerencsétlen papot, aki hazugságra kényszerítette magát, aki egy olyan világot választott otthonául, ahol becstelenné kellett lennie. Ahol úgy érezte, gyűlölni kell, hangosan, harsányan. Szószékről és lélektelen propagandisták társaságában. Aki úgy érezte, szónokolnia kell a melegek ellen. A szabadság ellen. A modernitás ellen. Az emberi egyenlőség ellen. S miért? Mert úgy érezte, így rejtheti el “bűnét”. S mi is ez a bűn? Valami olyasmi, ami nem bűn és nem dicsőség. Meleg, hideg, langyos. Kicsi nagy, sovány, dagadt. Fiú, lány. Krisztus előtt nincs különbség. És akkor belép egy olyan szervezetbe, amelyik tiltja és bűnnek nevezi a melegséget, megbélyegezve, önmaguk előtt is megszégyenítve hívei és papjai egy részét. Hazugság már ez is. De biztos, ami biztos, rátesz még egy lapáttal és lepaktál egy istentelen hatalommal, amelynek urai a régi szokás szerint a szegények zsírján híznak. Nem Krisztust keresi, hanem a hatalom százmillióit. Forintban, utólagos elszámolással, kreatív könyveléssel. A titkok száma szaporodik, mind több a rejtegetni való. Mi védhetik meg? Ha kérlelhetetlen zsebinkvizítorként jelenik meg a délelőtti első műszakban. A másodikban, a fiúk között – akiket délelőtt meg az ördöggel cimborálóknak tartott – jól ellenne. Kedves, aranyos, értelmes emberek. De előlük is bujkálnia kell, testi-lelki barátai előtt is hazudnia kell: mégsem mondhatja kedvesének büszkén, délelőtt jól megmondtam a melegekről a véleményem. Kettős lélek. Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Csak nem olyan szórakoztató.
Gonosz ember? Szerencsétlen flótás? Vagy éppen nagy ravazdi, aki látta, amikor a királyi várbeli egykori kolostorban szentel, amikor az LMBTQ emberek ellen beszél, hogy elvárják tőle a hazugságot. Belépő szint. Mindenki tudja, hogy ez hazugság, ámítás, csalás. Ez is az is. A fogalmatlan híveknek jó lesz. Gyűlölködni való alapanyag. Mi meg élünk, ahogy kedvünk tartja. A hazugság az igazság. Hazudunk, hogy igazunk legyen, hogy hatalmunk, százmillióink legyenek. Ma kicsit nehezebb, mert a nép néha felnéz és elcsodálkozik, nem úgy mint pár száz jó évig, a felvilágosodásig, hiszen nem osztottak neki lapot. Mit néző’, nem vagy te intéző? – büfögi kenetteljesen oda neki. De van technika a kussoltatásra, az oszd meg és uralkodjra. Gyűlölködj, hogy én jól éljek. Segítünk, hogy mindig legyen gyűlölni valód.
Mégsem gyűlölöm ezt az embert. Megvetem, de sajnálom. Elhitte, a saját hazugságaikat. Rátett egy lapáttal, mert azt hitte, ez védi meg az ő igazságát.
Az, hogy zsarolhatóvá vált – talán zsarolták is – nem tudom. Azért az furcsa, hogy videóra vette kalandozásait az ellenség világban, de ahány ház, annyi szokás.
Mondják, hogy gumicsont ő, nincs rajta mit rágni. Dehát a gumicsont hasznos dolog, azért kapja a kutya, hogy erősödjön a fogsora, az állkapcsa, egészségesebb, boldogabb legyen. Ha gumicsont, ha nem, érdemes néha bepillantani abba a világba, ahol Mária szoknyája mögé bújnak, ahol Jézus nevével takaróznak, ahol malaszttal teljesen beszélnek, ahol Istenre úgy gondolnak, mint az elnyomás eszközére, mint ópiumra az egyszerű népnek.
Tisztelt Bese Gergő Péter! Végre legyél szabad és boldog. Nem muszáj többé hazudnod, magadnak se, a szeretteidnek se, nekünk se, még az egyházadnak se. Úgy élhetsz, ahogy jólesik. Még ha ezért nem járnak állami százmilliók, akkor is jó tud lenni. Próbáld ki!
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 9-i adásában hangzott el.