A soros elnök a barbár Európa putyini hangja.
Ha vicceskedni akarnánk, akkor mától Orbán a soros – mármint abban az unióban a soros – elnök, amelynek szétverése régi álma. Jöhetnek persze a lózungok, hogy kell az Európai Unió, csak másként, a lényeg mégiscsak az, hogy az elfasizálódott Orbán már nem azt az Európai Uniót akarja, amelyik, hála az alapítóknak, évtizedekre békét és relatív jólétet tudott biztosítani polgárainak.
Az Európai Unió egyik legfontosabb alapeszménye a megértés, a szolidaritás, a kölcsönösség, a kompromisszumok, de a betörő barbár hordák leginkább ezt akarják szétverni. Az orbáni politika lényege, az ellenségeskedés, a felesleges harc, a jogállamiság lebontása, szétverése, a valódi európai értékek jelentős pusztítása, s mindenekelőtt a mértéktelen, mohó és szűnni nem akaró hatalmi- és vagyoni koncentráció. S mindehhez jön még a putyinizmus, munkamódszerként, külpolitikai irányként- azaz a szabad világ ellen. Bár itt kétségtelen, nem esnek ki az ablakokon az ellentmondani merők és ezt ne becsüljük le mi sem, akik most a harmadik emeletről beszélünk.
A hagyományos Európai Unió intézményeinek vezetői leginkább még most is néznek, mint Berta a moziban, és úgy hiszik, ki lehet bekkelni a barbár hordákat. Romulus August(ul)usról, az utolsó nyugatrómai császárról nevezik majd el ezt a programot, ha nem vigyázunk.
Bemelegítésként az orbánista újfasiszták a hétvégén Bécsben kötöttek vérszerződést, két szintén a kriminalitásban rendszeresen elmerülő párttal, a cseh ANO-val és az osztrák szélsőjobboldali Szabadságpárttal. Harcias, szélsőjobboldalas hatalomátvétellel fenyegető nyilatkozattal indítottak – kétségtelen az osztrák vagy a magyar szavazók egy része is szereti a szalonnáculást – szerette régen is. Körülbelül tudjuk is, mi szokott kijönni belőle.
A valódi Európa éppen ennek az ellenkezője. Furcsa dolog – de a demokrácia paradoxona mégiscsak ez: teret ad a demokrácia ellenségeinek, azoknak, akik éppen a demokratikus lehetőségeket kihasználva számolják fel a demokratizmust és építenek egyeduralmat rablóváraikból.
Nézzünk egy konkrétabb példát. A magyar EU-s elnökség egyik fontos célja a versenyképesség növelése. Van ebben gyakorlata, hiszen csak az elmúlt évben Magyarország nyolc helyet csúszott vissza a nemzetközi versenyképességi rangsorban. Az közismert, az Orbán kormány miként tesz tönkre, szerez meg olyan cégeket, melyekre megfájdul a foga. S mindez a fél fogára sem elég. Ha kiskereskedelmi tulajdonra vágyik, jön a különadók rendszere, ha reklámcégre, változnak a jogszabályok, ha útépítő cégre, akkor a pályázatok kiírásánál kell ügyesnek lenni. Ha repülőtérre, akkor is megvannak a módok, miként lehet elzavarni az eddigi tulajdonost. Biztosítótársaság, bank, építőipari cégek, cementgyártás – sorolhatnánk tovább, nincs biztonságban. Itt már régen nem igaz, hogy ami nincs lebetonozva, azt elviszik, mert a betont is elviszik.
Arra pedig, kevés a bizonyíték, hogy akár az állam, akár a „Mészáros Lőrinc”-nek nevezett alakulat hatékonyabb, versenyképesebb lenne. Közpénzből, túlárazott, az európai polgárok által finanszírozott projectekből könnyű Janinak lenni.
És, hogy kétségünk se legyen, az is példa nélküli, hogy egy szuverenitásvédelminek nevezett hatóságocska megfélemlíteni, tönkre tenni próbálja azokat, akik feltárják, közzéteszik a bűnlistáikat – hahó Európa, ébresztő.
Mondhatni, új időknek régi dalaival törnek be: a soros elnök a barbár Európa putyini hangja.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. július 1-jei adásában hangzott el.