Magyarország kirablása zavartalanul folyik. Ne tessék ezért izgulni. Háborús infláció, vámháború, orosz agresszió, Trump és a többi. A lopásban nincs szünet. Az eredmény a legtöbb területen elég jól látszik.
Elég legyen most csak arra utalni, hogy az egyébként fegyelmileg kiherélt orvosi kamara szerint évente 60 ezer ember életét lehetne megmenteni, ha jobban szervezett lenne az ellátás. Hatvanezer, ez valamivel több, mint Békéscsaba teljes lakossága. A kórházakban 482 napos várólisták alakultak ki. De, mint tudjuk, aki például a zuglói Uzsoki utcai kórházban lecsenget milliókat a volt zuglói fideszes polgármesternek és mai liblingnek, Papcsák Ferencnek – az a lista élére kerülhet.
Mert: mindenki annyit él, amennyije van.
Mondhatjuk a sor fenntartása a fideszes liblingek elemi érdeke. Mert ha mindenki idejében hozzájutna az ellátáshoz, akkor ki lenne az a hülye, aki fizetne? Az egészségügyből jó sokat lehet kivenni, elüldözni a háziorvosokat és a többi, mindez jót tesz a magánellátásnak, ahol szintén szépen csöröghet a kassza. És miután a szavazópolgárok egy meglepően nagy részét – leginkább pedig azokat, akik mindezt megszenvedik – nem különösebben befolyásolják az infernális állapotok a pártpreferenciáik kialakulásában, hát bátran lehet merőkanállal merni és lopni, akár az egészségügyből, akár az oktatásból.
Egy régi cinikus politikusi bon mot szerint sokat lopni csak a szegényektől lehet.
De a számtalan botrányos ügyből – koncessziók, túlárazott állami megrendelések, propagandamédiára szórt és kilopott százmilliárdok, sportfinanszírozásnak álcázott védelmi pénzszedés – azért most minden értelemben kiemelkedik ez a Rákosdubaj-sztori. Teljesen nyilvánvalóan állami erőteljes közreműködéssel folyik a nagybani lopás. A szerződés alapján a magyar állam már az első vételárrészlet után elveszíti az ingatlan feletti ellenőrzést, miközben a vevő bármikor eladhatja azt egy harmadik félnek, akár egy fideszes oligarchának – jegyzi meg most a DK összefoglalója.
A szerződés nem tartalmaz biztosítékokat arra, hogy a befektető teljesíti az ígért beruházást, és még törvénymódosításokat is előír a magyar állam számára, hogy a vevő igényei szerint formálják a jogszabályokat. Ha a befektető nem fizet, az állam akkor sem tudja visszaszerezni a területet. És emelje föl a kezét, akit meglep: a háttérben a szokásos fideszes szagú, úgynevezett befektetők nevei kerülnek elő: Habony Árpád, Garancsi István és Szentkirályi Alexandra férjének pajtásai, amit érdekkörnek is szokás nevezni. (Most olvasom Szentkirályi, havi 1, 7 millió forintot kap, hogy Kocsis Máténak tanácsokat adjon. Vak vezet világtalant, és milyen sokba fáj ez nekünk.)
És azt, hogy lopni lehet, sőt nemes cselekedet, az is mutatja, hogy most az egyébként a kormányt az utóbbi időben többször bíráló Matolcsy György Nemzeti Bank-i elnököt is könnyedén elengedik, viheti a társasága, ami összejött, miközben sorra derülnek ki, hogy miféle vállalkozásokba (családi, baráti) titkos tőkealapokba (na, ezek kié lehetnek?) kerültek az alapítványok, beruházások pénzei. Hát van ilyen.
Közben sorra szüntetik meg a felsőoktatásban a bölcsészképzést, minek az a sok okoskodó alak? A jövőt olyanokra kell bízni, akik a lopást, mint nemzeti erényt és büszkeséget tekintik. A közszolgálatinak nevezett egyetemen most rendszerhűnek gondolt tanárképzés indul (hahaha). Igaz, nem minden szakot sikerült akkreditálni, ráadásul, itt az is kaphat docensi, tanári kinevezést, aki egyébként nem felel meg a feltételeknek. A közszolgálati fosztóképzővel. Közszolgálati docens, aki nem teljesíti azt a minimális feltételt, ami kellene ehhez a tisztséghez. Az elrabolt színművészetin kitüntetésekkel oldották meg a tudományos teljesítmény hiányát.
Na, ez a maga módján legalább akkora lopás, mint a Rákosdubaj ügye.
