Miután éppen egy vakbelet operált, nem ért rá átvenni a pedagógusok követeléseit tartalmazó dokumentumot az illetékes miniszter. De a műtét után sem maradt nyugta, mert az 1.b-ben meg kellett mutatni az m betű kötését az „á”-hoz, aztán elfognia két robbantgató gazfickót, kinyomoznia egy olajszőkítési ügyet – ez utóbbiak viszonylag gyorsan megvoltak, lévén van gyakorlata benne. Csak amikor mindezen túljutott, tudta behívatni katonai szolgálatra a XV. kerületi óvodákból a dadusokat, hogy azok megtanulják végre, mit vár el tőlük a haza. Körülbelül itt tartott, amikor recsegve megszólalt a rádió és abban a Nemzeti Bank elnöke kijelentette, hogy kitett egy nagy pontot és ezzel vége a kamatemelési hullámnak.
„Megemeltük a jegybanki alapkamatot 125 bázisponttal, így 13 százalékos alapkamattal kell számolni Magyarországon. (…) A második döntésünk pedig, hogy ezzel pontot tettünk, lezártuk az eddigi, 16 hónapos alapkamat-emelési ciklusunkat. Egy jó nagy pontot tettünk, hogy mindenki láthassa, hogy vége van…” – mondta akkor Matolcsy György.
Két perc múlva hatalmas csattanással megemelkedett a kamat, de ez a Nemzeti Bank elnökét egyáltalán nem zavarta meg, ahogy az inflációt sem, az is szépen emelkedik tovább. Az élet már csak ilyen. Közben a népszámlálási számítógépes rendszer szép csöndben összeomlott, semmit sem tudva arról, hogy Magyarország a világ ötödik high-tech nagyhatalma. Nyilván a hiba a népekben van, akik vasárnap nagy tömegben akarták kitölteni a kis kíváncsi kérdőívet, amire érthető, hogy senki sem számított. Még hogy vasárnap, meg sokan. Nahát, nahát, ki hitte volna? Erre ugye senki sem számíthatott? Meg különben is Brüsszel, meg a nemváltó kiscsoportosok tehetnek az egészről. (És csak afféle zárójeles megjegyzés, hogy a KSH kíváncsi a vallásomra, de amikor mi akarjuk megkérdezni, hogy mégis hogyan áll a számlálás, akkor a sajtóelhárító részleg ügyesen elhajol és nem felel. Felhívhatnánk a figyelmét arra, hogy ez csúnya dolog, milyen jó lenne, ha beszélnének, ha kérdezik őket, talán valami jogszabály is akad erről, meg a bizalom – de hát itt csak ezek szerint ők kérdezhetnek.)
A minap megtelt az Andrássy út olyanokkal, akik szerint a magyar oktatásügy sürgős reformokra szorul, fizetésemelésre a tanárok, tanszabadságra és a többi. Egyelőre hiába skandálták szépen a követeléseket, úgynevezett süket fülekre talált az egész. A felvonulás fontos és szép dolog, de ha nem ért a hatalom ebből, akkor határozottabb fellépés (értsd sztrájk, vadsztrájk, polgári engedetlenség – lásd kukások) érhet valamit. Ha ez is csak ennyi volt és csak egy szép emlék marad, akkor nagy reményeket ne tessék fűzni a változáshoz. Felidéztem itt már Guttmannak a csörgőkígyónak a példáját. Megismétlem, hátha értő fülekre lel
Guttman, Sipulusz csörgőkígyója mindenkitől félt. Ugyanis a hallása csak másfél méterre terjed, és nem hallotta a saját farka csörgését, ugyanis ő két méter hosszúra nőtt. Így elhitte, hogy csak gyíkocska. Aztán valaki megfogta a farkát és odatette a füle mellé és megrázta – meghallotta, hogy csörög, ő csörgőkígyó, tehát nagy és félelmetes. Attól kezdve nagy és veszélyes és félelmetes csögőkígyóvá vált.
Pedagógusok, ti vagytok Guttman.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2022. október 17-i műsorában hangzott el.
