Történetünk idején a magyar állam szénája nem állt jól. A pénz egyre kevesebbet ért, megugrott az infláció, különösen az élelmiszerárak szaladtak el. Tömegek kezdtek egyre inkább nélkülözni, sőt éhezni is. Nagyon sokan a telet végig fagyoskodták, mert nem futotta nekik tüzelőre.
A beruházások egy része elakadt, ráadásul a hatalomhoz közeliek időnként az illőnél nagyobbat markoltak, ami tovább rontotta a gazdaság helyzetét. De a tudomány, a kultúra világát sem hagyták békén. Az egyetemeken komoly megszorítások jöttek, itt is mind nagyobb volt a felzúdulás. Egy darabig persze lehetett próbálkozni a nemzethy megoldással, meg a nyomják Krahácsot aktualizált verziójával, hogy az egész világ, különösen a nyugat összefogott a szerencsétlen kis Magyarország ellen, hogy tönkre tegyék. Egy darabig az efféle működik, különösen, ha vaskos propaganda épül rá – de azért egy idő után az sem baj, ha friss pénzt lehet valahonnan szerezni.
Az a nemzetközi szervezet, amelynek Magyarország is a tagja volt, hajlott arra, hogy adjon kölcsönt, amivel helyre lehet pofozni kicsit a gazdaságot. Csakhogy – amilyenek ezek a nyugatiak – bizonyos, nem is feltétlenül gazdasági feltételhez próbálták kötni a dolgot. Ahhoz például, hogy a megtépázott jogállamot legalább részben állítsák helyre.
Meg is kérdezték azokat, akiket a jogsérelem ért, hogy most mi legyen. És ezen csoportok képviselői határozottan visszautasították, hogy felszólaljanak a saját érdekükben az ügyet „idehaza akarjuk elintézni a maguk kormányával, a magunk törvényhozásával” – hangzott a válasz. (lásd részletesen: Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva, Napvilág kiadó, 2012) És ők rá is erősítettek: Ne vacakoljanak már, ide azzal a pénzzel sebtiben!
A jogfosztott csoportot, amelyik nem élt a lehetőséggel később igen rosszul járt. Igen, nyilván már többen felismerték, a húszas évek népszövetségi kölcsönéről beszélek. Szóval amikor a Népszövetség hajlott volna arra, hogy az akkor éppen a zsidók hátrányos és igazságtalan megkülönböztetésére szolgáló numerus clausus törvényt visszavonják, akkor lesz hitel. Ám a konzervatív-liberális Vázsonyi Vilmosék, akik a zsidóság meghatározó vezetői voltak, bíztak a kormányban és abban, hogy sikerül lovagiasan elrendezni a dolgot.
Nyilván sok momentumában más ez a történet, mint ez a mostani erasmusos – sőt egy icipici hasonlóság sincs a kettő között. Maradjunk annyiban hát, hogy az Európai Unió szégyellje magát, ha pénzt ad egy diktatúrának feltétel nélkül és szégyellje magát, ha nem ad.
Dési János jegyzete a 2023. január 16-i Esti gyorsban hangzott el.
