A Klubrádió cikke.
Biden és a szabad világ vezetői újra és újra, ha kockázatot vállalva is, de elmennek Kiivbe, hogy kifejezzék az együttérzésüket és a támogatásunkat. A miénket speciel Karácsony Gergely főpolgármester vitte el, a lényeg, hogy az is ott van már.
Az Egyesült Államokban ma munkaszüneti nap van, lévén február 20. a Presidents’ Day. Az első elnök, George Washington születésnapja, amikor nemcsak rá, de az USA valamennyi elnökére emlékeznek.
A most hivatalban lévő demokrata elnök azzal tette felejthetetlenné az évfordulót, hogy váratlan látogatást tett Kiivben. Azok a képsorok, amelyeken Biden és Zelenszkij együtt koszorúzza meg az orosz agresszió áldozatainak emlékfalát, miközben behallatszik a légvédelmi szirénák sikítása minden bizonnyal ott lesznek a nagy történelmi tablók sorában. Történetek a jó oldalról.
Biden ukrajnai látogatásának természetesen elsősorban jelképes a jelentősége. De a gesztusok igazán fontosak. Az, hogy ki megy el a folyamatosan támadott városba és ki nem többet mond száz és ezer beszédnél. Ráadásul, a szivárgó információk szerint Biden ragaszkodott ahhoz, hogy ha Ukrajnába utazik, akkor a fővárosba. Nem akarja valami lengyel határmenti településsel lealibizni a dolgot. Abba a városba megy, amelyet egy évvel ezelőtt a putyini agresszorok el akartak foglalni, bábállamot felállítani, elfojtani a szabadságot és a függetlenséget.
Ukrajna egy évvel a barbár támadás után – éppen a szabad világ támogatásával – tartja magát. A város nem esett el, Zelenszkij nem menekült el, s bár a putyini gyilkoló gépezet továbbgörög, Oroszország ma már minden mértékadó vélemény szerint terrorista állam, háborús bűnök elkövetői. Végképp és talán örökre lerombolva azt a képet magáról, amikor a nyugati szövetségesekkel együtt volt képes küzdeni egy gyilkos, hódító hatalom ellen.
Biden és a szabad világ vezetői újra és újra, ha kockázatot vállalva is, de elmennek Kiivbe, hogy kifejezzék az együttérzésüket és a támogatásunkat. A miénket speciel Karácsony Gergely főpolgármester vitte el, a lényeg, hogy az is ott van már.
https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fkaracsonygergely%2Fposts%2Fpfbid02Z8ZAAzxQXDbc3shxffxp3rNzSkV93mxM2yt7yCbwcQXsYfyHgbJp5tAyiEkep8A2l&show_text=true&width=500
Természetesen, ahogy azt ukrán vezető politikusok is elmondták, a gesztusok fontosak, de fegyver is kell nyugatról. És nyilván lesz is, ha nem is olyan gyorsan feltétlenül, mint ahogy azt az ukránok megérdemelnék.
Véletlenül éppen most olvasom Umberto Eco remek esszéjét arról, hogyan ismerjük fel a fasizmust. Ebben felidézi azt, amikor Olaszországból elkergették a fasisztákat, s a város főterén a bevonuló partizánvezér mond győzelmi beszédet. A Mussolini-féle fasizmus alatt az emberek megszokták a végtelen, szóvirágos, nagyképű, handabandázó szónoklatokat a szűnni nem akaró tapssal és ovációval.
Most Mimo partizánvezér így kezdte: „Polgárok, barátaim, annyi fájdalom után itt vagyunk újra. Dicsőség azoknak, akik a szabadságunkért estek el”. És itt befejezte. Bárhogy is tapsoltak, kiabáltak neki. Ekkor értettem meg – írja Umberto Eco – hogy a szólás szabadsága azt is jelenti, hogy őszintén, retorikai fordulatok és túlzások nélkül mersz szólni.
Mi volt Zelenszkij első mondata, amikor megrázta Biden elnök kezét?
Thank you for your coming!
Ennyi és ebből mindenki értheti, amit kell. Csak a fasisztáknak szükséges hatalmas szónoklatokat levágniuk. Az őszinte szavak útja rövidebb.
Biden válasza körülbelül ennyi volt: Slava Ukraina.
Kiivben elhangozva ez mindent elmond most, amit kell.
Dési János jegyzete a 2023. február 20-i Esti gyorsban hangzott el.
