Nézzük egy ember átlagos energiaszükségletét. Illetve, ne is egy átlagos emberét, hanem mondjuk egy konkrétét, a példa kedvéért legyen a testmagassága 170 centiméter, a súlya 120 kiló és az életkora 59 év. Egy megbízható kalkulátor szerint neki körülbelül 3300 kalória kell, hogy tartsa a súlyát. Persze, ha fogyni akarna, akkor érdemes ennél kevesebbet ennie. De ki az a marha, aki Rómában kíván nekikezdeni a testsúlycsökkentő programjának?!
Oké, nem kell nagy találékonyság, mai étlapunkon azért szerepel a magyarok kis vezetője, mert a lapok megteltek azzal, hogy kedves nejével együtt milyen gourmet ebédet költöttek el Rómában járva. Egy miniszterelnöknek is kell természetesen rendszeresen és jól táplálkoznia. És nyilván az a súlyos gyász, amelyet Benedek pápa halála okozott neki, nehezen lett volna feldolgozható egy kis krumplifőzelékkel (a krumplifőzelék legyen krumplifőzelék). Orbán – bár saját bevallása szerint most éppen református – imádkozott a katolikus egyházfő ravatalánál és ez az ökumenikus szertartás annyira kifárasztotta a lelkét, hogy azonnal testi táplálékra volt szüksége. Ugyan az élet csak egy siralomvölgy és a katolikus hit szerint a pápa minden bizonnyal a mennyországba kerül, de jó néha megerősíteni azt, hogy itt azért akadnak földi hívságok is, homár és polip formájában is.
Itt jegyzem meg, ha a kedves kis vezető megkérdez engem, viszonylag közel a Vatikánhoz tudtam volna neki ajánlani egy-két igazán remek és olcsóbb helyet – például az Angelettit, ahol a halakat is remekül készítik. Persze a pincérek egy része ukrán menekült, ami elronthatja egy kényes ízlésű putyinista étvágyát, de még ezzel együtt is megérte volna. Na, majd, ha legközelebb arra járunk, elcsalom azért ide, nem fogja megbánni. Amúgy pár perc sétára olcsó pizzázó is van. Jó, megértem, aki a Vatikán pompájából kiszédül, az valami barokkos túlzást szeretne ebédelni.
A bő háromezer kalória tehát minden bizonnyal megvolt. A katalán módra elkészített homár elég úri dolog. Még ha a szigorúan vett gasztro-diplomáciai szokások szerint felvetődik is, hogy miért nem valami római dolgot evett, a la romana, de ne legyünk telhetetlenek. Különben is, a katalán módra készült ételekbe elengedhetetlen a paradicsom és a paprika is – tehát már majdnem magyar.
Ráadásul, mióta nem a Gundel főz munkahelyén a Királyi Várban, hanem a honvédség egy alakulata, gondolom ráunt a babgulyás, székelykáposzta, tarhonya háromszögre – szegény pápa bácsit nagyon sajnáljuk, na cin – cin. Grazie mille.
Felidéznék étlapunkról egy másik ebédet is. 2003-ban, még a Medgyessy kormány idején, Deák Ferenc szülőházánál emlékeztek a haza bölcsére. Utána ebéd. Akadt benne fogasfilé, borjúsült és borjúmáj, gombaleves és Rigó Jancsi. Amikor az étlap napvilágra került, a Fidesz hónapokig tartó kampányba kezdett, hogy mit urizálnak ezek itt, amikor másnak rosszul megy. (A fél falut azért megetették, de hagyjuk a részleteket.) Bármiről beszélt bárki kormányoldalról, az volt a felelet, hogy kuss, mert ti meg zabáltok. Azt is tudjuk, hogy az ebéd fejenként hétezer forintba került – ami akkor persze még nagyobb összeg volt, főleg, ha euróban számolunk. 2003-ban 27 eurót ért az a hétezer forint, s hála a mi szorgos kormányunknak ma már alig 17 eurót. Ebből is látszik, mennyire jobb ma.
A Fidesznek már akkor is volt úgynevezett sajtója, bértollnokai és pofája hozzá – az kell az étkezéshez -, hogy hetekig ezzel bombázta szét a kormány minden megszólalását. Tüntetők, parlamenti bekiabálások, interjúk. Végül az akkori pártelnök, Kovács László is bocsánatot kért az urizálásért, hozzátéve, hogy egy pár virsli is bőven elég lett volna. Mindegy. Söjtört nyomták továbbra is hónapokig és a propagandájukban szolgálatot teljesítő lakájok lelkesen és habzó szájjal – ez is étkezéshez kapcsolódó dolog – gyalázkodtak e „förtelem” miatt. Zabálnak csak a mi kontónkra. Megjegyzem, akkoriban emelték fel például a tanárok fizetését ötven százalékkal.
Amúgy mi nem vagyunk ilyenek, örülünk, ha a miniszterelnök és kedves felesége megadja a módját az élet örömeit élvezni. Tudják, még egy szomorú – a pápa ravatalától a homárig – alkalom esetén is.
Jó étvágyat mindenkinek!
Dési János jegyzete a Hetes stúdió 2023. január 7-ei adásában hangzott el.