Ahol a nyúljás pacalos Németh Szilárd lehet az egyik legnagyobb „civil” ott azon sincs mit csodálkozni, hogy „Mészáros Lőrinc” a legkitűnőbb üzletember, Rákay Kálmán a legmenőbb filmes és a János kórházban megfelelő az egészségi ellátás.
A diktatúra működtetése is pénzbe kerül ám. Nem is kevésbe. Ráadásul a tiédbe. Vagyis az csak kicsit színezi a képet, hogy természetesen azok pénzét költik – azokét elsősorban –, akiket elnyomnak. A módszerek változatosak. Most csak egyetlen elemet emelek ki.
A Válasz Online (jé, tényleg, miért csak online? Csak nem azért, amiért a Klubrádió interneten hallható és nincs frekvenciája?) gyűjtése szerint sok-sok milliárdot szór ki költségvetési pénzekből a Fidesz olyan úgynevezett civil szervezeteknek, amelyekben “civil” valójában nincs. Ebben az értelemben a civil szervezet a politikai pártoktól független olyan szerveződés, amelyben valamely közösségi cél érdekében tevékenykednek a résztvevők. Nem véletlenül, hogy angolul a non-govermental kifejezést szokás használni, azaz nem kormányzati.
De mi történik ebben a lopásra szakosodott diktatúrácskában? Sorozatban hozzák létre fideszes kötődésű alakokkal a legkülönfélébb szervezeteket, elsősorban azokon a területeken, ahol úgy érzik, nem állnak olyan nagyon jól támogatottságban. Majd ezeket megdobják pár tízmillió forinttal. Hogy aztán ezek a maradék pénzből (mert ez olyan jut is, marad is valószínűleg) tolják a fideszes propagandát, karaktergyilkolásszanak, így-úgy lefizessenek, megvegyenek potenciális szavazókat és a többi. Ahol a nyúljás pacalos Németh Szilárd lehet az egyik legnagyobb „civil” ott azon sincs mit csodálkozni, hogy „Mészáros Lőrinc” a legkitűnőbb üzletember, Rákay Kálmán a legmenőbb filmes és a János kórházban megfelelő az egészségi ellátás. Csak abban bízhatunk, hogy az efféle pénzzel kitömött szervezeteknél nagy az úgynevezett súrlódási veszteség, azaz szépen és jól markolásznak bele a pénztárba, akik arrafelé járnak, és így kevesebb jut a hazugságok terjesztésére, a mocskolódásra, és a többi.
Nyilván itt érdemes felidézni az egykori úgynevezett Norvég Alap sorsát is. Norvégia pár milliárdot egy szigorú pályázat keretében kiosztott volna olyan valódi civil szervezeteknek, amelyek közhasznú feladatokat látnak el. Ám az Orbán-rezsim addig bűvészkedett, míg inkább ez a pénz ment a levesbe. Ugyanis a norvégok nem engedték, hogy ez a pénz is a Fidesz közvetlen pártérdekeit szolgálja. Azóta pedig a szuverenitásvédelminek nevezett lassan rezdülő gumibotszervezet őrködik azon, nehogy már külföldről pénz jöjjön ide. Másnak.
A lényeg az, hogy úgynevezett civilekre pár milliárdot így is el lehet költeni közpénzből, nagyjából pártpropagandára és még a kedves csahosok is jól járnak közben. Mondhatni igazán ideális megoldás.
És a maga módján túl sok újdonság sincs benne – például, amikor a tévé-rádió kuratóriumba társadalmi szervezeteket sorsoltak ki tagnak, hogy aztán megkezdjék a közmédia fideszes diktatúrájának a szolgálatába állítását; egyre-másra hozták létre az ún. civil szervezeteket, hogy embereik tutira bekerüljenek. Megjegyzem, akkori politikai ellenlábasaik csak néztek, mint Berta a moziban, néha kicsit röhincséltek a dolgon, miközben a Fidesz hazavitte a közmédiát.
Jó, a kiömlött tejbe már nem érdemes belesírni. Rég volt.
Az elnyomó állampárt szépen hasít, Európa is fizetget neki. Éljen és virágozzék a civiles nyúljás pacal – nekünk ennyi főtt ki.
Dési János jegyzete a 2024. január 22-i Esti gyorsban hangzott el.
