Sose vetemednénk. Mert vetemedni csak a nemváltó, átoperált óvodások vetemednek, akik éjszaka bebuzulják nekünk az egész várost. A dolláróvodások, akiket Brüsszel fizet hrivnyában, hogy nagykalapáccsal verjék szét a mi becsületünket.
Vetemedés. A Népszabadság sem vetemedik már tovább semmire sem. Meg a megyei lapok sem, amelyek már a légritkább esetben vetemednek arra, hogy a valóságról is beszámoljanak, inkább tekerik a hazugságszirénát. Minő szerencse, hogy maradtak ott jobb sorsra érdemes kollégák, akik bármikor összefoglalják nekünk a brüsszeliták alávalóságát, a Nyugat hanyatlását – ugyanott pirog kapható.
A Klubrádió is azért vetemedik még csak, mert a hallgatóink – szervusz hallgató – nem szeretik annyira a hazugságokat, az alávalóságokat, a megalázásokat, és a karaktergyilkosságokat, ezért befizetnek ránk, hogy valami még maradjon a szabad Európa maradék hangjából is. Igen. A vasalón is.
Nagy kérdés, van-e vasalója az orvosi kamarának?
Történt ugyanis, hogy az orvosi kamara álláspontja az egészségügyi reform ügyében eltért a rendőrminiszterétől. (Azt most hagyjuk, hogy miért egy mégoly kitűnő rendőr vállapjait nyomja ez a teher. Ha így, hát így. Csak semmi vetemedés.)
A vita szakmailag akár értelmezhető is lenne. Hiszen, az orvosok bőrére is megy ez az egész – azaz a páciensekére végső soron –, és feltehető, hogy aki egész életét az egészségügyben tölti, az ért hozzá annyira, mint aki eddig mondjuk a bombagyárosokat, a sikkasztókat, az állami pénzek elsíbolóit, vagy éppen az olajszőkítőket üldözte. De oké, megtanulta ezt is. A diktatúra már csak olyan, hogy ott kell helytállni, ahová helyeznek. Ha béltükrözés, hát béltükrözés a feladat.
Kétségtelen, egyáltalán nem biztos, hogy az orvosi kamara álláspontja a tarthatóbb, lehet, hogy a rendőrminiszteré alaposabb, gyorsabb ellátást jelentene. Nem kellene hónapokat várni egy vizsgálatra, nem jövő nyárra adnának időpontot és gyerek-körzeti orvos is akadna. És doktor Kovács II törzszászlós is jobban érezné magát az ügyeleti rendszerben és nem kacsingatna a bűnös Nyugat felé.
Lehet, de nem biztos. Talán a vita nyomán egy harmadik verziót is érdemes lenne megvizsgálni, és így tovább.
Ehelyett azonban jön a vetemedés. Pofáztál, beste orvosi kamara? Igen? Akkor huszonötöt huzatok a hátsódra, és feloszlatlak, jogilag tönkre teszlek, földbe döngöllek, elhallgattatlak. Vetemedj meg.
Legközelebb majd meggondolja mindenki, hogy ellent mer-e mondani a hatalomnak. Ha azt mondjuk, társadalmi egyeztetés, vita, véleménykérés, akkor csak helyeslően és lehetőleg lelkesen lehet bólogatni. Esetleg megdicsérhető a terv készítője, díszdoktori címmel jutalmazható, és kis ajándék is mellékelhető. És itt vége is. Ha az orvosi kamara 97 százalékban támogatja a javaslatot, akkor nem fogjuk sóval behinteni a helyét.
96 százaléknál már kicsit rezeg a léc. 95-nél mindenki megy a levesbe.
Példát kell venni a kereskedelmi és iparkamarától, amely maga áll elő bölcs javaslatokkal, miként lehet a saját tagságát, vagy legalábbis annak egy részét megszivatni – lásd a KATA-ügy. Ott természetesen továbbra is kötelező a tagság minden cégnek, még az egészen picurkáknak is, a tagdíjat az adóhatóság segítségével behajtják, majd a kamara vezetősége azt a tagság elleni kormányzati elnyomásra bátoran felhasználja.
Ennyi az egész. Pofázol? Véged van.
Mehetsz Földvárra deszkát árulni. Nem igaz, hogy még mindig akadnak, akik azt hiszik, lehet ellentmondani. Hát nem. Kuss és kuss.
Ez az ezer kuss országa.
És már valahol a mélyben alakul az az orvosszervezet – nevezzük békeorvosok csoportjának –, amelynek tagjai maguk kérik a rendőrminiszter útján a zsebducét, hogy törölje fel velük a padlót, esetleg még rúgjon is beléjük. Semmi izgalom, ők majd továbbadják a pácienseknek.
Ez az igazi vetemedés.
Dési János jegyzete a 2023. február 27-i Esti gyorsban hangzott el.
