Rövidesen a nép kedves levelet kap, amely szerint ugye egyetért-e azzal, hogy mi egy diktátort szeretnénk támogatni, akiről csak reméljük, hogy nem pusztítja rövidesen el az egész világot. Ha felrobbantja, akkor teljesen mindegy, hogy mi lesz a nemzeti konzultáció eredménye.
Mint az a legfelsőbb helyről elhangzott, az ország régóta nem volt ilyen jó állapotban. „Magyarország ma erősebb, mint a kommunizmus bukása óta bármikor” (Orbán Viktor, 2022. szeptember 26.)
Egész pontosan a kommunizmus óta – amit persze úgy is értelmezhető, hogy akkor volt igazán fickós Magyarország, amikor Rákosi, Gerő esetleg Kádár. Aztán a demokrácia satnya évtizedeit a hanyatlás és a dekadencia jellemezte, de mióta itt van nekünk újra ez az épülő szépülő otthonos kis diktatúrácska – azóta erőnk teljében vagyunk. Úgy tűnik hát, hogy a magyar létforma gazdagsága, ereje igazából csak diktatúrák idején tud kiteljesedni. Persze Magyarország nem diktatúra – mert van itt minden, ami a szabad és demokratikus élethez kell. Parlament? Mi az, hogy! Ugyan nem engedik be azt a képviselőt, aki maga az ellenzék, de sebaj. Alkotmánybíróság? Bizony! A gittegylet ugyan ahhoz képest egy önálló, határozott és komoly társadalmi szerepet betöltő szervezet – de a lényeg, hogy van. Ügyészség? Hajaj! És még lesz korrupcióellenes hatóság is, amelyet a jó Rogán Antal rak össze – őrá bármikor rábízunk csukott szemmel is egy kis korrupcióellenőrzést. Csak le ne lopja közben valaki az óránkat a csuklónkról. No és a médiahatóság – igaz, ebbe is csupa kormánypárti fideszista jutott be – de mit lehet tenni, ők a legalkalmasabbak a feladatra, egyszerűen a legjobbak – igazán nem kívánhatjuk, hogy ne a legeslegkitűnőbbek kezében legyen a hazai média sorsa. Elég csak belepillantani a propagandatévék műsorába és máris életre kel a múlt.
Amit sosem értettünk nagyszüleink, szüleink történeteiből – hogy miért is vették be oly sokan az éppen közfogyasztásra kiosztott maszlagot. Erre tessék!
És még egyet. Finomlelkűek famíliája meg szokta jegyezni, hogy ez nem is diktatúra – hiszen mennyien választották önként is dalolva. Megjegyzem, elég sok diktátor került hatalomra választások útján, sőt láttam régi filmhíradót, amikor a tömegek egyöntetűen álltak ki a zsarnok mellett, a lányok szemében könny gyűlt az örömtől, a férfiak ökle keményre zárult, a nyugdíjas néni kezet csókolt és egy ütemre kiáltották, hogy diktatúrát akarunk. Van ilyen is.
Szóval, itt minden a legnagyobb rendben van.
Rövidesen a nép kedves levelet kap, amely szerint ugye egyetért-e azzal, hogy mi egy diktátort szeretnénk támogatni, akiről csak reméljük, hogy nem pusztítja rövidesen el az egész világot. Ha felrobbantja, akkor teljesen mindegy, hogy mi lesz a nemzeti konzultáció eredménye. Ha mégse, vagy akadnak azért olyanok, akik hírmondóban megmenekülnek, akkor ez a konzultáció éppen akkora dicsőség lesz, mint a donbaszi népszavazás – a nép egy kedves üzenete a diktátorának, hogy csak tovább előre egyenesen a lenini úton. Kétségtelen, amíg a megszállt ukrán területeken a látszatra sem adnak, mert minek, addig a népnemzeti konzultáció tökéletesen alakias és jogszerű lesz – erről igény esetén maga az állampolgári jogok biztosa is nyilatkozik, amikor haptákba vágja magát és úgy jelent.
Dunának, Volgának egy a hangja – Vörös tér, felelj neki!
A diktatúra a tiéd is, magadnak építed.
Szóval, itt minden jó, míg nyugaton ott akadnak gondok.
Itt szerencsére olyan meleg van, hogy alig lehet bírni vele – Gödöllőn például egy iskola egész tetejét le kellett bontani, hogy kiszálljon az a nagy meleg, ami itt van. Fogadjunk, hogy ilyen a saját szankciós dugájába dőlő nyugaton nincs.
Nem a világ halad, mi változunk. Mint a régi viccben. Ivan húsz év GULAG után visszatér Moszkvába és egyből a Vörös térre megy – leteszi a zsákját és összecsapja a kezét: Moszkva, alig ismerek rád. Majd lenéz és a zsákját már el is lopták. Mire Iván: De. Rád ismerek.
Dési János jegyzete a 2022. október 1-jei Hetes Stúdióban hangzott el.
