„Jósolni nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó” – mondta volna Niels Bohr, Nobel díjas dán atomtudós, bár egyesek szerint a mondásnak több gazdája is van, önjelöltek is szép számmal. Amit biztosan lehet tudni, hogy a tavaly elkezdődött, illetve tavaly is folytatódó nemzetközi és globális folyamatok jó része velünk marad, lett légyen szó az ukrajnai háborúról, a pandémiáról vagy az éghajlatváltozásról és ezeknek minden következményéről. A következmények hatásai viszont már esetenként változóak, és (néha) alakíthatóak is. Vagyis az aktuális emberi-politikai döntéseknek itt már szerepe lehet.
De menjünk sorjában.
Ilyenkor év végén/év elején Dunát lehet rekeszteni a különböző színvonalú és célú politikai és gazdasági előrejelzésekből. Egyik komolyabb – vagy komolytalanabb –, mint a másik. Ha vesszük a jobb sorsra is érdemes Dmitrij Medvegyevnek, Oroszország volt elnökének, Putyin kvázi helyettesének a jóslatait, nem igazán tudhatjuk, hogy komoly, a főnökkel egyeztetett orosz intellektuális teljesítményről, vagy korai és komolytalan áprilisi tréfáról van-e szó. A komolyabb szándékú elemzések mindenesetre a hosszabb távú trendvonalakból kiindulva, azok mentén, a nemzetközi viszonyok és globális
kihívások alakulásából vonnak le következtetéseket. Természetesen ország-, ideológia- és politikai irányultság-specifikusan.
——
Medvegyev szerint 2023-ban:
- az olaj hordónkénti ára 150 dollárra, a gáz ára pedig ötezer dollárra nő ezer köbméterenként,
- az Egyesült Királyság visszalép az Európai Unióba,
- ezzel együtt az Európai Unió összeomlik, az eurót dobják a zónatagok,
- Lengyelország és Magyarország megtámadja Ukrajnát, és megszállja annak nyugati
országrészeit, - megalakul a Negyedik Birodalom, Németország, Lengyelország, a Baltikum, Csehország, Szlovákia és a Kijevi köztársaság, valamint még néhány másik ország területén,
- a Negyedik Birodalom megtámadja Franciaországot, Európa kettészakad, Lengyelországot felosztják a nagyhatalmak,
- Észak-Írország kilép az Egyesült Királyságból, és csatlakozik Írországhoz,
- polgárháború robban ki az Egyesült Államokban, Kalifornia és Texas független országokká válnak, az utóbbi államszövetségre lép Mexikóval. Elon Musk győzedelmeskedik a megmaradt államokban az elnökválasztáson (erre egyébként már Musk is reagált a Twitteren, epikusnak titulálva Medvegyev szavait),
- a legnagyobb tőzsdék elhagyják az Egyesült Államokat és Európát, hogy Ázsiába költözzenek,
- összeomlik a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, az euró és a dollár többé nem lesz vezető valuta, helyette digitális pénzeszközök kerülnek előtérbe.
—–
Vegyük példának okáért a nagy tekintélyű amerikai Külkapcsolatok Tanácsának (Council on Foreign Relations – CFR) év eleji figyelemfelhívását a szerintük várható és bekövetkező, tíz legmegosztóbb trenddel kapcsolatban. (Fontos felfigyelni a vezető külpolitikai think tank alapvetően borúlátó megközelítésére.) Kutatói kiemelik az élelmiszerek inflációjának és az élelmiszer-biztonság romlásának jelenségét, a kínai dominancia erősödését az indiai-csendes óceáni térségben, az ázsiai nagyhatalmak (Kína, India és Oroszország) kölcsönös viszonyainak, vitáiknak és közeledéseiknek jelentőségét, és ezeknek hatását az amerikai politikára. Figyelmeztetnek Nigéria problémáira: a nyugat-afrikai országnak, a kontinens legnépesebb, 218 milliós államának belső problémái (a fiatal lakosság 43 százaléka munkanélküli) és migrációs késztetései (a megkérdezett férfiak fele kivándorlást tervez a következő öt évben) együtt jelzik mind a kontinens feszítő regionális problémáit, mind pedig a globális migráció egyelőre alig kezelhető itteni általánosabb feladványát.
Végül megemlítik az Egyesült Államokban tapasztalható növekvő és egyre végletesebb megosztottságot, a republikánusok és demokraták közötti végletes polarizációt, gyűlölet-közeli szembenállást. A fősodor Trumpot, a trumpizmust szokta felhozni felelősként, azonban az okok ennél régebbiek és mélyenszántóbbak, mondhatni történelmiek. (A trumpizmus inkább a feszültségek elmélyítésében és erőteljes felszínre kerülésében játszhatott szerepet.) Ennek az amerikai demokrácia alapjait fenyegető és megingató ellentétnek, ha nem is a feloldása, de az enyhítése Biden elnök egyik fontos választási ígérete volt, de adminisztrációja nem volt képes eredményt elérni. Az Államok belső viszonyainak állapota és alakulása világpolitikai hatású, tekintve az ország nemzetközi súlyát és szerepét. Ezért is érdemes kiemelt figyelmet fordítani az ottani súlyosbodó problémákra.
Az idei trendek prognózisa felsorolja még az internetnek nyitottságuk és a szabadság miatt főleg demokráciákban érvényesülő negatív hatásait, a Nyugatnak és különösen az Egyesült Államoknak nélkülözhetetlen szerepét a világban.
Persze, a fenti felsorolás európai szemmel nézve nagyon amerikai és nagyon hiányos. Nem találjuk benne a migráció általánosabb kérdéseinek, vagy például az Egyesült Államokat közvetlenebbül érintő latin-amerikai migrációs nyomásnak az idei várható alakulását, de a környezeti kérdések, a természeti katasztrófák növekedésének, vagy az energiaválság veszélyeinek előrejelzése sem jelenik meg a CFR elemzésében. Nem is beszélve a majd minden szakembert és politikai döntés-előkészítőt foglalkoztató kérdésről, a globális recesszió veszélyéről.
A szervezet vezetőjének, Richard Haass-nak a Project Syndicate-ben megjelent elemzése igyekszik pótolni a hiányosságokat. Haass, aki idén már tizennyolcadik éve a Külkapcsolatok Tanácsának elnöke, amerikai elnökök és külügyminiszterek megbecsült tanácsadója volt, fontos küldetéseket teljesített a ciprusi és északír béketárgyalásokon, valamint kiterjedt publikációs tevékenységet folytat a külügyek területén. Ő az elmúlt év
olyan kicsúcsosodó leckéit sorolja fel, amelyek szerinte meghatározhatják az idei évet, és azon túl a jövőt is.
Először is, az orosz agresszió bebizonyította, hogy a várakozásokkal ellentétben az országok közötti háború, sőt egy klasszikus imperialista területrabló agresszió sem a múlt relikviája, hanem napjainkban változatlanul nagyon is lehetséges. Sőt azt is megmutatta, hogy a gazdasági összefonódás, a kölcsönös gazdasági függőség sem akadálya a háborúskodásnak, mert egyes államok hatalmi és terjeszkedő törekvései igenis felülírhatják a kölcsönösen előnyös kereskedelmi és beruházási kapcsolatok fenntartását – magyarul a globalizáció sérülékeny lehet, sőt megakadhat egyes önző nemzeti törekvésekkel szemben.
Hozzátéve, hogy Kína egyre határozottabb önérvényesítése is a világgazdaság integrációja ellenében hat, és ez a helyzet egyelőre kudarcra ítéli a Nyugatnak azt a több évtizedes törekvését, hogy „felelősségteljes résztvevőként” (responsible stakeholder) integrálja az országot a szabályokon alapuló nemzetközi rendbe. Vagyis Richard Haass is bizonyítottnak látja, hogy illúzió volt azt feltételezni: a piacgazdasági fejlődés automatikusan maga után vonja a demokratikus politikai struktúrák kialakulását.
Az is bebizonyosodott, hogy a Nyugat által az agressziókra vagy az emberi jogok megsértésére adott nem-katonai válasz, tehát a szankciók politikája nem eredményezi az agresszor viselkedésének megváltozását, és nem szigeteli el nemzetközileg egyértelműen a bűnöst még akkor sem, ha komoly gazdasági nehézségeket okoz neki. Tehát át kell gondolnunk a „nemzetközi közösség” fogalmának használhatóságáról vallott eddigi nézeteinket. Amit egyébként a pandémiára adott válaszok feltűnő nacionalizálódása is indokolttá tesz.
Haass mindazonáltal pozitív fejlemények tovább élésével is biztat bennünket. Úgy véli, hogy az autokráciák sokkal jelentősebb kihívásokkal és problémákkal kénytelenek szembesülni, mint a demokráciák. Előbbiek nehezebben korrigálnak és ismerik be tévedéseiket és hibáikat – lásd a jelenlegi kínai, iráni eseményeket, vagy a putyini Oroszország eleddig kudarcos háborús politikáját. Haass egyetért munkatársaival az internetről mondottakban. Ő is kiemeli a (nem kizárólag földrajzi értelemben vett) Nyugat szövetségeinek és egy multilaterálisan politizáló Egyesült Államoknak a nélkülözhetetlenségét, vezető szerepük fenntartásának szükségességét a nemzetközi rendszerben, a jelenlegi status quo védelmében.
——
Mi a helyzet az európai várakozásokkal? Példának okáért mire számítanak 2023-ban az Európai Unió egyes vezetői? A politico.eu portál mindegyikőjüktől a három fő várakozásuk iránt érdeklődött. Ursula von der Leyen, az EU Bizottság elnöke az Ukrajnát az agresszió visszaverésében szükséges támogatás fenntartását, az megújuló energiákra történő váltás felgyorsítását, Európa versenyképességének erősítését, valamint új globális stratégiai szövetségek létrehozását nevezte meg. (Ugyan ez négy, de
nagyobb baj ne legyen – D.M.)
A versenyszféráért felelős biztos, Margrethe Vestager szerint az ukrajnai háború fogja változatlanul meghatározni a helyzetet. Az energiaválság szintén a politika fókuszában marad. A klímaváltozás elleni küzdelem felgyorsításán a glóbusz, a háború és jólétünk egyaránt múlik. Az európai gazdasági és szociális modell fenntartásában való meggyőződésünknek is fenn kell maradnia. (Hát, ez is négy – D.M.)
Johannes Hahn, a költségvetési ügyek biztosa szintén Ukrajnával és a háború következményeivel kezdte a felsorolást. A háború velünk marad, de marad az agresszió áldozatának nyújtott támogatásunk is. A háború következtében új geopolitikai rend jön létre, ebben Kína és India szerepe a legérdekesebb. Az Európai Unió véleménye szerint globális politikai szereplővé növekedik, és tovább erősíti biztonsági és védelmi képességeit. A klímaváltozás minket is érint továbbra is, lásd az extrém időjárást. A migráció ennek következménye, főleg Afrikából várható erősödése.
Virginijus Sinkevicius környezetért felelős biztos idén bízik az európai béke helyreállításában, megindulhat Ukrajna rekonstrukciója és kiteljesedhet Európa stratégiai autonómiája. Ennek az utóbbinak az európai Zöld Megállapodás kiteljesedése lehet a garanciája.
Kadri Simson energiaügyi biztos meggyőződése, hogy 2023 lesz az az év, amikoraz egész világ komolyan fogja venni a megújuló energiaforrásokat. Az idei év tanúja lesz az Unió és szövetségesei megerősített szolidaritásának, és nem csak Ukrajna vonatkozásában. Ugyanakkor a globális instabilitás tovább növekszik az idén.
A most leköszönt uniós elnökségük idején állandó cseh brüsszeli képviselő, Edita Hrdá rövid távon az ukrajnai orosz háború kimenetét és a jelenlegi európai egység fennmaradását tekinti az idei év fő kérdésének. Hosszabb távon pedig meggyőződése, hogy idén bebizonyosodik: az Európai Unió képes a
globális játékos szerepének betöltésére.
—–
Visszatérve Richard Haasshoz, írása végén Niels Bohrhoz hasonlóan szerénységre int a múltból levonható következtetések jövőt meghatározó lehetőségeivel kapcsolatosan. Arra figyelmeztet, hogy a történelem nem csupán visszatérhet, hanem megvan az a képessége is, hogy váratlanul és készületlenül találva meglepjen bennünket. Úgyhogy ennek tudatában tekintsünk előre az idei évre.
Forrás: Újnépszabadság
