1980 őszén Kenedi János lakásán összejöttünk, és a legfontosabb kérdésről beszélgettünk: szükség van-e már nyomtatott szamizdatra Magyarországon. A jelenlévők többsége ellene volt, és az aggályait sorolta. Ezt én elsősorban a végtelen lustaságuknak tulajdonítottam. Egyetlen komoly ellenérvet sem hallottam, és bátorított, hogy a maguk módján Kis János és Szilágyi Sándor is csatlakozott a támogatókhoz. Arról csak jóval később értesültem, hogy Iványi Gábor kitalálta a zseniális Beszélő folyóiratcímet, és Kis János, Kőszeg Feri, Solt Ottilia, Nagy Bálint és Szilágyi Saci az elkövetkező hetekben szerkesztőséget alakítottak. Ottilia mindig furcsán mosolygott és sokatmondóan kacarászott, amikor arról beszéltem neki, hogy független kiadót csinálok. Csak nem? – kérdezte. Csak ebből sejtettem, hogy ők is készülnek valamire.
A Beszélőnek összesen 27 száma jelent meg a legális kiadásig. Amikor a 8. szám, amely Nagy Imrének és társainak a perével és kivégzésével foglalkozott, lebukott, az utánnyomást feleségemmel, Hodosán Rozival vállaltuk. Cifra történet volt. A kinyomtatott számok fele valahogy ismét lebukott. A 12. számtól az AB Független Kiadó munkatársaval átvettük a Beszélő nyomtatásával kapcsolatos összes feladatot. Ha jól emlékszem, ezt követően már nem bukott le teljes lapszám.
Nagy holdudvara volt ennek a tevékenységnek: terjesztőkből, fordítókból és persze azokból, akik kölcsönadták lakásukat, nyaralójukat, autójukat. Pikler Kata éveken át kölcsönadta a zamárdi nyaralóját. Ő építészmérnök, és a híres jogbölcsész, Pikler Gyula unokája. Endreffy Zoltánék nyaralóját szintén használtuk. Kozák Gyula, aki hatalmas mennyiségeket terjesztett, gyakran adta kölcsön a kocsiját.Rajk Laci, Forgács Pál és felesége, Fencsik Flóra szintén. Ez a baráti kör egyre bővült és egy évtizeden át szinte napi kapcsolatban voltunk.
A szerző Facebook-bejegyzése 2021. december 17-én.
