A túlélésért küzdő, óriási vérveszteségeket elszenvedő, területvédő, a függetlenségéért harcoló ukrán nép ellen népszavazási bohózattal, propagandával, poszterekkel uszítani a magyar népet morális bűn és példátlan bűntett. Elkövetői a náciktól tanultak, és ma is nyíltan idegen, orosz érdekeket szolgálnak.
Szögezzük le, az oroszbarátság, pláne csatlós szerepben szokatlan, és történelmi hagyományokkal egyáltalán nem rendelkező politika Magyarországon.
Oroszország nemcsak az 1848-as szabadságharcot, és 1956-os forradalmat verte le, de 1991-ben negyvenöt év megszállás után csak azért vonta ki csapatait Magyarországról, mert elveszítette a fegyverkezési versenyt és innovációra képtelen gazdasága súlyos válságba került.
Ez sokunk számára előre látható volt. 1977-ben egy szociológiai kutatás során bejártam Tab környékét, ahol mélyen belém rögzült egy kép. Egy szovjet rakétabázis kerítése mellett egészen fiatal kiskatona etette a malacokat.
Nem volt rajta lábbeli. Térdig állt a trágyában, és meztelen felsőtestére legyek százai telepedtek, amint a moslékot öntötte a vályúba. A disznóól és a kerítés a szemétben talált deszkákból készült. Ez volt a rakétabázis őreinek háztájija. Számomra ez volt a szovjet birodalom bukásához vezető folyamat példázata. A katonának nincs elég ennivalója, miközben a fegyverkezési verseny csúcs technikáját jelképező rakétákra felügyel, távol a hazájától, ahol a családja nagy valószínűséggel igen szerény körülmények között él.
Az átlagos életszínvonal és az életminőség is jobb volt nálunk. A mi életünk volt a Szovjetunió polgárai számára a hőn vágyott kispolgári lét, elérhetőnek tűnő közelségben. A megtestesült ábránd a szomszédban, ráadásul a tőlük függő szomszédságban.
Ne felejtsük el, különös kolonializmus működött a Szovjetunió megszállási övezetében. A szovjet világrend magasabb életszínvonalat és jobb életminőséget tartott fenn, tűrt meg a megszállt kelet-európai országokban, mint amit az anyaország polgárai élvezhettek.
Ez a klasszikus kolonializmus megfordítása. Az anyaország látta el olcsó nyersanyaggal és energiával a perifériákat, ellenben a kelet-európai országok számos feldolgozóipari ágazata fejlettebb és produktívabb volt, mint a központé.
Ez a modell kimeríthetetlen központi erőforrásokat és teherbíró képességet feltételez. A szovjet erőforrások viszont kimerülőben voltak, a külső, birodalmon kívüli függőség pedig erősödött. Ezekben az években lettünk az IMF és a Világbank segítségével hitelképesek, és ekkor kezdődött el az ország gyors eladósodása.
Ez történt Lengyelországban is, ahol az első törésvonalak éhséglázadások formájában jelentek meg, majd a kerekasztal tárgyalásokon értek el áttörést.
A rendszerváltás egyik legfontosabb fordulópontja 1991 őszén a Varsói Szerződés felmondása és szovjet csapatok kivonása volt.
Oroszország gazdaságilag ma sem erősebb, mint az akkori Szovjetunió volt, de imperialista területszerző politikája nemcsak Ukrajnát veszélyezteti.
Putyin hazárdjátékot játszik.
Mellette állni, a gazdasági szankciókat akadályozni, morális és politikai bűn, de még annál is rosszabb, példátlan ostobaság.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. február 8-án.