Az orvostudomány az utóbbi huszonöt évben nagyobb előrehaladást tett, mint a Hippokratész óta eltelt majdnem kétezerötszáz év folyamán.
A kolera, a pestis, a hólyagos himlő – amelyek a múltban időnként megtizedelték a lakosságot – már csak emlékek, a múlt kísértetei. A tuberkulózis, a vérbaj és a járványos gyermekbénulás elvesztették népbetegség jellegüket. A még szórványosan jelentkező megbetegedések már nem jelentenek komoly társadalmi veszélyt; az ellenük alkalmazott megelőző és gyógyító rendszabályok igen hatékonyaknak bizonyultak. Mégis maradt még elég tennivaló! Az átlagos életkor növekedésével megszaporodtak a degeneratív, más szóval elfajulásos betegségek. Ide sorolható a szív és a véredények betegségeinek, valamint a reumatikus és daganatos bántalmaknak nagy része. A technikai forradalom következtében felborult természeti egyensúly veszélyt jelent a környezetre. A túlnépesedés, a rendszertelen városfejlődés, a levegő, a víz, a talaj szennyeződése újabb, eddig ismeretlen betegségek forrása lett. Egyre nagyobb a balesetek, továbbá az ideg- és pszichés zavarok száma.
Mindezek ismeretében az OMS (Egészségügyi Világszervezet), neves kutatóintézetekkel karöltve, komoly tanulmányokat folytat a szív- és vérkeringési betegségek, valamint a rák leküzdésére, minthogy az ezekben meghalt egyének száma több mint negyven százalékát teszi ki az összes más okok miatt történt elhalálozásoknak.
Kiterjedt tanulmányok folynak idegzavarokra és elmebajokra, valamint a kábítószerek túlzott használatára, valamint a születésszabályozás technikájára vonatkozóan. A sikerrel biztató tudományos és technológiai kísérletek eredményei lehetővé teszik a várható eredmények pontos előrejelzését.
Ezen az alapon ismerteti az angol Office of Health Economics által kiadott Medicine in the 1990, A technological Forecast című tanulmány a következő két évtizedre kitűzött és megoldásra váró feladatokat, illetve a gyógyítás terén 1990-ig várható eredményeket.
A SZÍV- ÉS VÉRKERINGÉSI BETEGSÉGEK
gyújtópontjában a koszorúér bántalmai állanak. Legsúlyosabb, hirtelen halált okozó megnyilvánulásai az angor pectoris, azaz szívgörcs és az infarktus, vagyis szívizomelhalás. A szívkoszorúér balesetei magas vérnyomás, elhízás, cukorbaj, dohányzás és tartós idegzavarok (például szorongásos betegségek, idegfeszültség) stb. következtében lépnek fel, tehát elsősorban ezek ellen kell védekezni.
Angol tudósok szerint már 1990 előtt lehetővé válik, hogy a magas vérnyomást (hipertóniát), amelyben a lakosságnak átlag két százaléka szenved, meghatározott időközökben maguk a betegek ellenőrizzék és a rendelkezésükre bocsátott gyógyszerekkel szabályozni tudják.
Az elhízás leküzdésére szolgáló hatóanyagok előállítása befejezés előtt áll. Rendszeres használatuk meggátolja a fölöslegesen elfogyasztott táplálékok asszimilálódását, és oxidálja, azaz elégeti a többletkalóriát. A zsírok (koleszterin, lipidek) anyagcseréjének fokozott ellenőrzése a lakosság széles rétegelt érintő vizsgálati feladat lesz, s a kórosnak talált eseteket megfelelő orvosi ellátásban részesítik.
A cukorbetegség, mint a szénhidrátok anyagcserezavara, fontos helyet foglal el a szívbalesetek előidézésében. Felkutatására a társadalom bizonyos rétegeiben a következő öt évben rendszeres szűrővizsgálatokat vezetnek be, a kezelést pedig újabb gyógyszerekkel tökéletesítik.
A dohányzást illetően 1975-ig teljesen tisztázni fogják a dohány baleset-előidéző szerepét. Nevelés, propaganda és megszorító rendszabályok révén a következő húsz évre előirányozták a dohányzás megszüntetését vagy legalábbis lényeges csökkentését.
Az idegzavarokat a szervezet humorális (szövetnedvi) állapotának megváltoztatásával és idegműködést szabályozó gyógyszerekkel fogják befolyásolni.
A szűrővizsgálatok rendszeres alkalmazása meghatározott korcsoportoknál lehetővé teszi a szív- és vérkeringési rendszer betegségeinek korai felismerését, a szívműködés kezdeti ritmuszavarainak idejében való észlelése pedig az infarktus megelőzését. Ha mindezek ellenére a szívinfarktus mégis bekövetkezik, a tönkrement szívizom újjáélesztése céljából közvetlenül a szívbe fognak szövettenyészetet és növekedési hormont befecskendezni.
Mesterséges szívet csak ritkán fognak alkalmazni, emberi szívet a brit orvosok 1990-től kezdve már nem ültetnek át, inkább erre a célra előzetesen előkészített, „immunizált” állatszívet (sertés-, majomszívet) fognak felhasználni.Végeredményben az angol szerzők szerint az orvostudomány és a gyógyszerészet fejlődése 1990-ig lehetővé teszi a szívbajok korai felismerését és hathatós kezelését, továbbá a koszorúér baleseteinek megelőzését.
A RÁKBETEGSÉG,
más néven karcinoma, bizonyos életszövetek sejtjeinek rosszindulatúvá válása és rendszertelen szaporodása, amely duzzanat, illetve daganat formájában nyilvánul meg. (A hámsejtek anarchikus burjánzását epiteliomának, a kötőszövet kóros szaporodását szarkomának, a vér fehérvérsejtjeinek hasonló elváltozását pedig leukémiának, illetve fehérvérűségnek hívjuk. Kiindulási vagy megtelepedési helyük után: tüdő, mell, gyomor, máj vagy méhrákról beszélünk).
Amióta közismertté vált, hogy az állatok fehérvérűségét vírus okozza, feltételezték, hogy az emberi leukémia is vírusos eredetű. A macska fehérvérűségének vírusa tenyészetben könnyen megfertőzi az emberi sejteket, és azokat rosszindulatúvá változtatja. Ez ahhoz a feltevéshez vezetett, hogy az ember fehérvérűségének forrása a beteg macska, a kutatások azonban nem mutattak összefüggést a macska jelenléte és az emberi fehérvérűség között. Az utóbbi időben megállapították, hogy a méhrák okozója egy úgynevezett herpeszvírus (herpes: sömör). Méhrákos betegeken gyakran észlelhető a nemiszerveken herpeszes fertőzés, vérszérumuk pedig igen nagy arányban tartalmaz genitális herpeszvírus elleni védőtesteket. Ismeretes még, hogy herpetoid vírusok okozzák az orr-garatrákot és a Burkitt-féle megbetegedést, a nyirokmirigyrákot. Tartós megfigyelések bizonyítják, hogy a tüdőrákosok, ha nem is kizárólag dohányzó egyénekből kerülnek ki, túlnyomó részük előzőleg nagy dohányos volt.
A torok-, gége- és nyelőcsőrák keletkezéséért igen gyakran a nagymértékű, huzamos alkoholfogyasztás felelős. A röntgensugarakkal dolgozóknál a fehérvérűség sokkal gyakoribb, mint a más foglalkozású egyéneknél.
Tanulmányozva e rákokozó vegyületek „molekuláris geometriáját”, megállapították, hogy azonos szerkezetük révén könnyen beépülnek az emlő sejtmagjának nukleinsavába. Mivel a nukleinsav szabályozza a sejtszaporodást, nyilvánvaló, hogy a benne létrejött változások okozzák a sejtek rendetlen burjánzását.
Az elmondottakból kitűnik, hogy a rákbetegségek egy részében kimutatható a vírus, más részében nem; vagy azért, mert nem vírus okozza a betegséget, vagy mert az csupán lappangó állapotban van jelen. (Ez a magyarázat arra, hogy egyes daganatokban miért olyan nehéz kimutatni a vírust.)
Az élő szervezet sejtjei működésük közben kopnak és elöregszenek. Közben osztódással szaporodva mindig megújulnak, megőrizve eredeti tulajdonságaikat. A vírusos fertőzés következtében rosszindulatúvá vált sejtnépesség is ugyan ilyen mechanizmus szerint szaporodik.
Szaporulatai s ezeknek sejtgenerációi folytatólagosan megtartják rákos jellegüket, bennük azonban vírus már nem található; kimutatható ellenben egy vírusfehérje, amely magában foglalja az illető vírusfajta genetikai anyagát.
Ha rosszindulatúvá vált, de vírusokat már nem tartalmazó, csak vírusproteineket magában foglaló sejteket – laboratóriumi kísérletek során – röntgensugárzásnak vetettek alá, új vírusok keletkeztek.
Vázolva a rákkutatás mai helyzetét, könnyebben megérthetjük gyógyításának irányelveit és lehetőségeit. A kutatók a rák megelőzésének és gyógyításának kérdését a következő két-három évtized legbonyolultabb feladatának tartják. Szerintük 1990-ig teljesen tisztázódnak a sejtek rendellenes szaporodásának okai, világossá válik a vírusos, hormonális, fizikai, vegyi tényezők szerepe.
Mindezek ismerete lehetővé teszi majd a tökéletes megelőzési módszerek alkalmazását, amelyek – a szándék legalábbis ez – a rendszeres védőoltást is magukban foglalják.
Alig tizenöt éve, hogy két amerikai kutató felfedezte: közvetlenül a vírus behatolásakor, de legkésőbb három órával a sejtbe jutása után, egy addig ismeretlen – általuk interferonnak nevezett – védőanyag keletkezik, amely gátolja a vírusok szaporodását és más sejtek megfertőzését. Hatásan nagyon rövid, mindössze 72 óra időtartamú. A képződött interferon a többi, még nem fertőzött sejtben egy TIP-nek elnevezett ú jabb védőanyag képződését váltja ki, amely akadályozza a vírus számára létfontosságú fehérjék szintézisét.
Ezt a még elméleti síkon mozgó felfedezést igyekeznek gyakorlatilag értékesiteni a vírus által okozott betegségek megelőzésében, ideértve a rákos folyamatokat is. Az interferont és TIP-ot tartalmazó védőszer előállítása azonban nehézségekbe ütközik, mert hatásuk fajlagos: csak bizonyos vírusfajtára érvényes. Eltér tehát a szokásos oltóanyagoktól, melyeket erre a célra alkalmas állatokban hoznak létre, éppen ezért a gyógyszer gyártását csak 1990-re tervezik. Az aromás szénhidrogénekkel végzett állatkísérletek kimutatták bizonyos rákféleségek hormonérzékénységét. Ebből kiindulva a negyvenes években bevezették a prosztatarák hormonkezelését, majd a rendszeres hormongyógyitás a sugaras és a sebészeti ellátás mellett a mellrák kezelésében is fontos szerepet kapott.
A különböző rákfeleségek kezelésére mind több, újabb és tökéletesebb vegyi készítményt fognak alkalmazni, melyeknek nagy része hormon és antibiotikum lesz. Sokat ígérőek az enzimekkel foglalkozó kutatások is. Az asparaginázzal folytatott kísérletek már előrehaladott stádiumban vannak.
A lappangó és késői aktivitású vírusokra vonatkozó kísérletek eredményeit máris sikerrel alkalmazzák az ideggyógyászatban (a Parkinson-féle kór gyógyításában) és érvényesíteni fogják a rákos bántalmak esetében is.
Míg a rákokozó vírusok, a sejtbe jutva, azt nem pusztítják el (ellenben rosszindulatúvá, azaz rákossá alakítják át), addig a vírusok más válfaja a sejtbe hatolva, megváltoztatja annak anyagcseréjét, szétroncsolja egyes összetevőit és módosítja a sejthártyát, amely végül is szétpattan.
Így keletkezik a vírus okozta gyulladásos megbetegedés, az influenza, a kanyaró, a himlő, a járványos májgyulladás stb. Az ellenük való védekezésben az orvostudomány eddig is ért el sikereket. Több súlyos betegség (hólyagos himlő, sárgaláz, járványos gyermekbénulás stb.) ellen kiváló oltóanyaggal rendelkezünk.
A VÍRUSOS MEGBETEGEDÉSEK
elleni küzdelem hatalmas lépésekkel halad előre, s már ebben az évtizedben újabb, tökéletesebb készítmények kerülnek forgalomba, előbb megelőzési, majd gyógykezelési céllal. Legelőször a már említett interferon nevű védőanyag képződését ösztönző szerek jelennek meg, utána széles spektrumú, úgynevezett antivírusok több féle fertőzéses (grippe, hepatitis, poliomielitis) megbetegedés leküzdésére.
Ez utóbbiaknak az élő sejtben kell működésbe lépniük, ott, ahol a vírus megtelepszik, anélkül azonban, hogy a sejtet megsértenék. Egyébként ez az egyik oka a gyógyítás nehézségeinek, az ilyen anyagok előállítása komoly akadályokba ütközik.
A vírusok fejlődéséhez sejtenzimek szükségesek. A vírusfejlődés megakadályozására tehát ki kell kapcsolni, illetve meg kell bénítani bizonyos sejtfunkciókat, bizonyos enzimek működését. Ez a megoldás azonban sejtkárosodással jár. Leghelyesebb olyan anyagok után kutatni, amelyek szelektív módon hatnak, s csak a vírusporoteint (illetőleg annak aktivitását) támadják meg. Ez az újabb irányzat.
Jelenleg ezen az alapon jobb, tökéletesebb oltóanyagok előállításán dolgoznak. Ezek révén a kanyarót és a rózsakiütést öt éven belül felszámolják, s rövid időn belül a járványos fültőmirigy-gyulladás ellen is hathatós védőanyag kerül forgalomba.
A gyermekeket rendszeresen oltják grippe ellen. Minthogy ennek a vírusai gyakran változnak és különböznek egymástól, ismételt újraoltásokat kell majd végezni. Nagyobb járványok közeledtekor pedig gyógyszeres megelőzést (kemoprofilaxist) fognak alkalmazni.
A közönséges „meghűlés” elleni védekezés, illetve annak kezelése céljából szájon keresztül szedhető oltóanyag előállítását tervezik a következő tíz évben.
A baktériumok által okozott fertőző betegségek elleni küzdelemben is nagy az előrehaladás, és még ebben az évtizedben újabb, hatásos gyógyszerekkel fogunk rendelkezni. 1980-tól kezdve eredményes lesz az olyan krónikus, rokkantságot okozó betegségek gyógyítása is, mint az idült légcsőhurut és a vesefertőzések.
A nemi betegségek elleni oltóanyagok előállítása a jelen évtized nagy megvalósítása lesz. Amióta felismerték, hogy az idegbetegségek nagy része vírusos eredetű. optimista angol kutatók a betegségeknek mintegy kilencven százalékát 1990-re gyógyíthatónak tartják. Balesetek következtében megsérült idegeknek átültetés révén való helyettesítése még ebben az évszázadban megvalósul.
A pszichózisok, vagyis az agyműködés szervi zavarai, alapos biológiai kutatások tárgyát képezik. 1975 után a szkizofrénia (tudathasadás) kezelésére különleges gyógyszerek állnak majd rendelkezésre.
1985 év táján pedig egyes demenciák fesztelenség) kezelése is lehetővé válik. Alapos kísérletek folynak a személyiségzavarok megismerésére. Ezeknek eredményétől függ majd az 1985 év körüli időre tervezett hatóanyagok előállítása.
A kábítószerek túlzott használata folytán előállott toxikománia a következő húsz évben egyike lesz a legsürgősebben megoldandó szociál-egészségügyi problémáknak.
A TUDATOS BEAVATKOZÁS
1975-től kezdve az izommunka és ügyesség javítására, a szellemi tevékenység felfrissítésére, a fáradtság és feszültség megszüntetésére szolgáló, káros utóhatás nélküli készítményeket fognak előállítani. Alkalmazásuknak normáit orvosi bizottság fogja meghatározni. A felsorolt készítmények és a fogamzásgátló szerek jelzik majd ennek az időszaknak szociális kémiáját és kihatásait a közösségi élet etikájára.
A veleszületett rendellenességek leküzdésében elsősorban a megelőzésnek van szerepe: a vírusos alapon létrejövő rendellenességek ellen védőoltással, a szülőktől örökölhető betegségekkel szemben eugenikai módszerekkel iognak védekezni.
Mindezek nyilván alapos orvosetikai szabályok kidolgozását teszik szükségessé.
A születések technikájának szabályozása is gyors fejlődésen megy keresztül. Tervbe vették olyan tabletták előállítását, melyek immunizálnak, továbbá olyanokét, melyek a fogamzás megtörténte után is hatásosak. Mindezek abban fognak különbözni a jelenleg forgalomban levőktől, hogy hatásuk lokális, azaz a kérdéses szervre korlátozódik.
Hazánkban, mint általában a többi szocialista államban, a betegségek elleni küzdelem a megelőzés-gyógyítás elvére épül. A hangsúly azonban a megelőzésen van; a lakosság széles rétegeiben végzett rendszeres szűrővizsgálatok és a kötelező védőoltások alkalmazása élő példái ennek.
Ezen az alapon sikerült a felszabadulás óta eltelt idő folyamán felszámolni a kiütéses, tífuszt, a veszettséget, mocsárlázt (malária), rángógörcsöt (tetanus) és a torokgyíkot (diphteria). A gümőkór és a vérbaj visszaszorult, a csecsemőhalandóság minimálisra csökkent, s jelenleg európai viszonylatban nálunk egyike a legkisebbeknek. A gyógyításra vonatkozó távlati elgondolások nem egyszerű jóslatok, hanem az orvostudomány és a gyógyszerészet fejlődésére alapozott előrelátások.
A közölt tanulmány negyven tudós és ismert angol kutató véleményére támaszkodik, s – bár a perspektívák technikai téren túlzottan optimistának tűnhetnek – érdeme, hogy minden erőforrást összpontosítva feltárja a jövendő lehetőségeket.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 14. számában, 1973. április 6-án.