Láttam egyszer egy tévéinterjút, Kumin Viktória beszélgetett egy újságíróval (szégyen-gyalázat, ez utóbbi nevére nem emlékszem), aki találkozott Graham Greene-nel. Egy adott ponton az újságíró azt mondta: „…és ott ült…”, itt pedig hatásszünetet tartott. „Csak nem maga Graham Greene?” – kérdezte Kumin Viktória, mire a válasz: „Hát nem én vagyok Graham Greene, hanem ő.”
Akkor, vagy húsz éve, felidegesített ez a gyenge poén, úgy éreztem, így nem lehet beszélni. Ma már inkább együttérzek ezzel az emberrel, akinek bizonyára az volt az életműve, hogy Graham Greene-nel találkozott, legalábbis abban a pillanatban.
Meg hát ha visszagondolok egykori önmagamra: mit éreztem, amikor Szilágyi Julikával, Kányádival, Nádassal, Esterházyval találkozhattam? Amikor először kezet fogtam Cărtărescuval? Amikor Kovács András Ferencnek először adtam néhány verset, akkor még papíron?
Nagy a sznobság ereje, ne is tagadjuk. Még felfelé is visz, akárki meglássa. És miért ne lehetne felnézni valakire, aki valóban letett valamiket mindenféle asztalokra, nemcsak a mellénye volt nagy?! Mint Deák Ferenc, a kitűnő grafikus, vagy Salat Lehel, aki megajándékozott verseim színpadi változatával?! Örültem, hogy mellette lépkedhetek az utcán időnként.
„Mellékalakja, M. Homais, a patikus, Bovarynénál is híresebb lett: az önelégült, félművelt, a Felvilágosodás és a forradalom nagy igéit frázisok gyanánt szajkoló kispolgár, a nietzschei Bildungsphilister kitűnő arcképe. Flaubert gyűlölte a nyárspolgárokat és gyűlölte az „eszméket”, Homais úrból örök időkre nevetséges figurát csinált, mert csak azt látta benne, milyen kritikátlanul, mennyire belső élmény nélkül rajong a szellemi dolgokért. Pedig Homais úr, a XIX . század szellemi értékekért kritikátlanul rajongó nyárspolgára, még mindig sokkal többet ér a XX. század nyárspolgáránál, aki kritikátlanul lenézi a szellemi értékeket.” Eszünkbe juthatnak Szerb Antal örök szavai, amikor megvetjük magunkat azért, mert rajongtunk valamiért-valakiért, aki méltó volt a rajongásunkra.
Elhangzott a román közszolgálati rádió bukaresti magyar adásában 2025. április 14-én.
