Az embert – Lázár Ervintől is tudjuk – néha meglátogatja a Szomorúság, és megvan az a furcsa tulajdonsága, hogy felülkerekedik a boldogságon. Mondjuk szerelmes vagy, a szerelmed is szerelmes beléd, minden nagyszerű, s akkor hirtelen becsönget. De meg se várja, hogy ajtót nyiss: már bent is van a szobában.
Magával hozza az egész múltat. Ez is érdekes: mintha az egész múlt egy nagy csomó moslék, iszap vagy trágya lenne. Mintha soha életedben semmi jót nem csináltál volna, akkora bűntudatot hoz magával ez a Szomorúság. Még ami jó volt, azt is bemángálja, s úgy hozza magával, hogy még büdösebb, mint a rossz, amit mindenképpen elkövettél, hiszen nem vagy sem Teréz anya, sem Jézus.
És nem lehet vele tárgyalni. Mások legalább belátnak dolgokat, meg lehet velük beszélni, esetleg még jobb belátásra is térnek. A Szomorúság csak néz azzal a vizeskék szemével, és semmi sem hatol át a tekintetén. Tőle még akár Jézus is lehettél volna, bizonyára benne is találna hibát.
„Meglátogattad Lelki Furdalást” – írja Egyed Emese, de ő látogat meg téged. Ha kell, ha nem, folyton ott áll az ajtóban, végül már nem tudod, valóban ott áll-e, vagy csak te képzeled oda. A te lelkiállapotod szempontjából azonban teljesen mindegy, mert ha odaképzeled, ott is van, és ha ott van, minden el van veszve.
Éppen ez a feladat: hogy ne élj drámaian. Szép a szenvedély, de szakadékba tud sodorni, a szakadékot pedig már megélted, nem is egyet. Jó a forró leves, de nem kell mindig forrónak lennie. Óhatatlanul kihűl, és magával hozza a csalódást.
De ne csalódj! Mondhatnám magamnak, miközben azzal küszködök, hogy ma semmi ötletem nincs, ami pedig mégis, az üresnek és közhelyesnek tűnik. Olvastam valaha egy Jung-tanítványnál, hogy ha éppen nincs ötleted, ne aggódj: pont akkor rendeződnek el a lelki dolgaid, mint egy pályaudvaron. Ebben bízom én is, legtöbbször be is vált, megélni mégsem könnyebb egyik alkalommal sem.
Szóval, kedves Szomorúság, ne gyere egyáltalán. Olyan vagy, mint az erőszaktevő: egyetlenegyszer jön, a nyomában mégis félelem és szorongás marad. Maradj csak ott, ahol élsz; jössz te hívatlanul is. És orvosság sincs ellened. Csak a fohász.
Elhangzott a román közrádió bukaresti magyar adásában 2024. szeptember 9-én.