Meghalt Mezey György. Az volt számomra, ami Sebes Gusztáv lehetett az apáink nemzedéke számára. Az újabb aranycsapat kialakítója.
Egy fogalom. Eleganciája, okossága, rekedtes hangja mind azt képviselte, amire vágytam. Miközben a „fiai” sem azok voltak, akiket Sebes ringatott. Nem volt már a kültelki ártatlanság és vadság, volt ellenben csiszolt ravaszság és stílus.
Aztán persze a nagy zuhanás. Olykor az az érzésem, Ikarosz-nemzet vagyunk, de abban a pillanatban Mezey volt Daidalosz.
Lehetett szeretni, tisztelni, tanulni tőle – legutóbb Benedek Szabolcs könyve mutatta meg, milyen sokat.
Isten nyugtassa békében!
