David Popovici a 200 méter után megszerezte meg az aranyérmet a 100 méteres gyorsúszásban is a szingapúri úszó-világbajnokságon, ezzel ő lett az első sportoló a történelemben, akinek sikerült a „dupla arany” a 100 és 200 méteren két különböző világbajnokságon.

Mondjunk utolérhetetlenül zseniális sportolókat, akik már zsenge korukban minden idők legjobbjává váltak a nemzetközi porondon? Polgár Judit és Nadia Comaneci a szemünk előtt valósították ezt meg, és most megadatott nekünk, hogy kortárs tanúi legyünk David Popovici kivételes teljesítményének.

[100 méteren, a gyorsúszás királyi számában tehát világbajnoki csúcsot úszott, a világcsúcsot egy kínai versenyző tartja, nagy ellenfele megdöntötte azt (46:40), de Popovici Szingapúrban minden idők második legjobb eredményét érte el (46:51) – és van amiért hajtania. Mint többször elmondta, nem annyira az érmek, akár a győzelmek érdeklik, mint inkább az, hogy „szépen úszva” a lehető legjobb időeredményt hozza ki magából. 2022-ben Budapesten ő lett a legfiatalabb gyorsúszó világbajnok. Tavaly a párizsi olimpián a 100 méteren szerzett bronzérmével elégedett volt, bár alig egy századmásodperccel maradt le az ezüstről… most ezen a távon is győzött, nem hagyva kétséget afelől, hogy ki a világ legjobb gyorsúszója.]

Cristian Tudor Popescu újságíró a GSP.ro sportportálnak azt nyilatkozta: „David azért nyert, mert legyőzte a saját elméjét”

„Ahogy már nem egyszer elmondtam: David Popovici minden idők legnagyobb, legintelligensebb és legműveltebb román sportolója. Ezt azért mondom, mert hallottam őt beszélni, láttam interjúkat adni, díjátadók után beszédet mondani – kiválóan beszél, szinte tökéletes angolsággal, és olyan gondolati sűrűség van a megszólalásaiban, amit egyetlen más nagy román sportolónál sem tapasztaltam. És ismerem az elmúlt fél évszázad román sportolóit, vállalom ezt az állítást.
Az intelligencia és a műveltség együtt jár egy rendkívül fejlett pszichével – különösen az ő korában. Hőszévesen máris a világsport legendája. Ez azonban időnként blokkolással is jár – amikor az ember agya fellázad saját gazdája ellen. Egy ilyen elme hajlamos néha kiszabadulni az irányítás alól – vagyis David Popovici olyan pszichével rendelkezik, amely hatalmas segítség lehet, de ugyanakkor vissza is tarthatja, sőt, gátolhatja is.
Véleményem szerint a 100 méteres gyorsúszás döntőjében – ami számára általában nehezebb, mint a 200 méteres, ami a kedvenc száma – először saját magát győzte le. Legyőzte legkeményebb ellenfelét, aki keményebb volt, mint Jack Alexy vagy Kyle Chalmers: önmagát.
Legyőzte a saját agyát, ahogyan a 200 méteres futam után is megvolt benne a rendkívüli tisztánlátás és a bátorság, hogy elmondja: majdnem hazautazott egy rendkívül veszélyes pszichés jelenség miatt – ami legalább olyan veszélyes, mint a vereségtől való félelem: a győzelemtől való félelem, a győzelmi szorongás.
Volt egy ilyen győzelmi szorongásos epizódja, aminek sok pszichés árnyalata van. Egyet kiemelnék közülük – egy nagy színész, Laurence Olivier életéből. Egyik este fantasztikusan játszotta Othellót színházban, állva ünnepelte őt a közönség, hatalmas érzelmi erővel hatott rájuk. A siker után a kollégái sírva találtak rá az öltözőben. Megkérdezték: „Miért sírsz?” Azt válaszolta: „Mert tudom, hogy ezt már soha nem fogom így megcsinálni.”
Ez történik a nagy versenyzőkkel, mint David Popovici: megjelenik az érzés, hogy elérték a határaikat, hogy ez volt a csúcs, és innen már nem tudják megismételni. David – szerintem – úgy nyerte meg a 200 és a 100 méteres döntőt is, hogy legyőzte saját agyát. Már a 200-as selejtező után megtette ezt.
És így tudta tartósan felülmúlni ellenfeleit. Több tizedmásodperces különbséggel, egy olyan sportágban, ahol egy századmásodperc is óriási. Ez teszi pszichológiailag is rendkívül nehézzé a teljesítményt.

David nem erőből úszik, hanem egyértelműen a technika az erőssége. Kivételes technikája elképesztő, hajlékony teste szinte páratlan módon siklik a vízen. (Amivel egy tapasztalt román edzőnő szerint terhet vesz le a karjairól, amelyek „fesztávolsága” különben meghaladja a két métert. – u7szerk.) A nagy különbséget azonban a pszichéje jelenti – rendkívüli mentális ereje van, amely lehetővé teszi számára, hogy legyőzzön nála fizikailag talán erősebb ellenfeleket.
Pan Zhanle bizonyára fizikailag erősebb nála. És mégis – hogyan magyarázható az ő totális kudarca? Hiszen Pan Zhanle teljes kudarcsorozatot produkált Szingapúrban. Miért? Egyetlen oka lehet: az agy. Mert láttam Pan Zhanlét – nem volt sérült, nem volt testi problémája. (David is majdnem feladta, közvetlenül a verseny előtt már szólni akart a stábjának, hogy vegyék meg a jegyet, hazamenne. – u7 szerk.)
Ez volt az a döntő elem, ami Pan Zhanlét összeroppantotta, Davide viszont elrepítette a világon egyedülálló teljesítményhez: kétszeres világbajnoki aranyérmes 100 és 200 méteren, két külön világbajnokságon.

Ilyen a sport: apránként tanulsz mindenkitől, aki jobb nálad, és megpróbálod összehozni a tökéletes versenyt.

Élmény volt látni, ahogy – miután az első hossz után ismét csak negyedikként fordult – David Popovici lehajrázta a mezőnyt. Élmény volt hallani angol nyelvű nyilatkozatát az éremátadó ünnepség után: fair play módon elismerte, hogy Pan Zhanle példakép volt számára, miután a kínai úszó káprázatos világcsúcsot úszott a párizsi olimpián. Sportolónk hosszasan elemezte az egy évvel ezelőtti versenyt, és ihletet merített nagy riválisának teljesítményéből, pontosan azt alkalmazva, amit kellett – a saját úszóstílusában. „A fejlődés szükséglete, hogy gyorsabban ússzak. Például sokat tanultam Pan technikájából, megközelítéséből és hatékonyságából. Visszanézve a párizsi versenyét, minden szögből elemezve, próbáltam rájönni, mik a különbségek az én úszásom és az övé között. És sok mindent találtam, amit javítani tudtam. Ilyen a sport: apránként tanulsz mindenkitől, aki jobb nálad, és megpróbálod összehozni a tökéletes versenyt. Nincs semmi titok – megnézed a felvételt a tévében, és azt kérdezed magadtól: »Mit csinál ez az ember, amitől jobb nálam?« És megpróbálod átvenni. Ez történt – átvettem. Persze, ez az egész talán csak egy százalék.”

A szerkesztő megjegyzése

Elképesztő, emberfeletti, hogy Popovici a második 50 métert 24:02 alatt teljesítette, ezt még megközelíteni sem tudta senki a világon; Pan Zhanle a párizsi világcsúcsjavítása alkalmával a második távot 24:12 alatt úszta le.
A nemzetközi sajtó rajongva ír a román fiú kárázatos győzelmeiről. A L’Équipe címe: Szuperszonikus hajrá.
Amúgy a két világbajnoki győzelem nyomán szerezhető összes nemzetközi és hazai díjainak összege elérheti akár a 150 ezer eurót is.
Románia első érmét a szingapúri úszó-világbajnokságon szupertoronyugrásban érte el Popovici. Ebben a versenyszámban a férfiak 27, a nők 20 méter magasságról ugranak vízbe (előbbiek állítólag 90-nel csapódnak be). Constantin Popovici harmadik lett, bronzérmet szerzett. Minden valószínűség szerint a két Popovici három érme a román csapat végső mérlege…