A CURRENT CONTENTS a világ legfürgébb tájékoztatója. Emellett: mérete tenyérnyi, kategóriája „pehelysúly”. Hetenként megjelenő hat füzete a tudományos-technikai szakirodalom hat „legsűrűbben beírt” területét fogja át.
Mintegy 5000 folyóirat cikkeit követi nyomon – ismeretáganként átlag 800–900 lapot. (A társadalomtudományok esetében ezret). Nem szemléket ad, hanem – címének megfelelően a legfrissebb számok tartalomjegyzékét. Ez a titka a rendkívül rövid átfutási időnek. A meglepő méretnek pedig a vékony papír és a magasfokú nyomdai ökonómia. A kutató az őt érdeklő füzeteket akár kabátzsebben is magával viheti. A nagy terjedelmű, kilónyi súlyú referáló lapokkal szemben a méretekben mutatkozó előny olyan nagy, hogy már közvetlen pszichológiai hatása van.
A szűkszavú tartalomjegyzéket és a hagyományos szemleformát összevető olvasó első reakciója természetesen az, hogy amit a réven nyertünk, azt elveszítettük a vámon. Az intézet koncepciója fazonban arra épít, hogy a kutató már a közlemény címe alapján el tudja dönteni: érdekli-e az őt vagy sem. Ha érdekli, akkor a nagy késéssel érkező fordítói és nyomdai gyarlóságokkal terhelt szemle amúgy sem elégíthetné ki. Így viszont levélben, telexen vagy az intézet huszonnégy órás szolgálatával összekötő „forródróton” megrendelheti a közlemény másolatát. És azt sem nehéz kikövetkeztetni, hogy mindezt viszonylag kisszámú személyzettel oldják meg, hiszen kikapcsolódik a fordítók, szerkesztők, lektorok, szedők serege.
A Current Contents kétszázezer olvasót tart nyilván. Érdekes és az időelőny nagy jelentőségét igazoló körülmény, hogy a lapot még olyan távoli országokban is kedvelik, ahol a szolgáltatások gyakorla tilag számba se jöhetnek.
KÉRDEZZÉK MEG ANGÉLÁT! A tartalomjegyzék-gyűjtemény rideg műfaj, a gépi eszközökkel dolgozó jelentőszolgálat pedig személytelen. A fentebb említett intézet külön gondja az. hogy munkáját, szolgáltatásait – ahol csak lehet – meghitté, bensőségessé tegye. A dokumentációs osztály csinos női dolgozóit a Current Contents keresztnevükön és fényképükkel együtt mutatja be olvasóinak és biztatja őket, hogy kérdezzenek tőlük.
Kérdezze csak meg Angélától vagy Susantól – szól a felhívás – hányszor idézték az ön legutóbbi közleményét a múlt évben? Fűztek-e hozzá bíráló vagy kiegészítő megjegyzést? Vagy kérdezzék meg: érdemes-e nekivágni valamely kutatási feladatnak, nem oldották-e már meg máshol? És a kutató, aki perceken belül kapja a telefonválaszt, aligha állhatja meg, hogy ne tegyen fel nehezebb kérdéseket a mindenttudó kedves kollégának. Még ha óránként huszonöt dollárjába kerül is.
Mindez persze nagyon barátságos, szinte családias. Akárcsak az, hogy az Intézet elnöke, Mr. Garfield hétről hétre jelen van a Current Contents füzeteinek első oldalán. Fényképe derűs biztonságot sugároz, kommentárjában pedig egy világfi könnyedségével cseveg a tudomány és a kutatás legidőszerűbb kérdéséről. Heti hat kommentárra gondolva felmerülhet a gyanú, hogy Mr. Garfield írásait is komputer készíti.
Megjelent A Hét V. évfolyama 19. számában, 1974. május 10-én.