A Hét rovatvezetőjének könyve – 1974-ben jelent meg a Kriterion Könyvkiadónál –azonnal sikerré vált itthon és Magyarországon. Az alábbiakban a bevezetőjét és a tartalomjegyzékét közöljük; a mű egészében ITT érhető el.
Bevezetés
Amint az a kutatómunkában gyakran előfordul, bizonyos esetlegességek határozták meg e téma választását. Éveken át egy régi könyvgyűjteményben dolgozva váltam fogékonnyá a régi könyv iránt, s választottam később disszertációs témául a tizenhatodik század egyetemes – pontosabban európai – kultúrájának erdélyi recepcióját. Kezdetben a kérdés vonzását csak annyiban érzékeltem, hogy tudtam, a témát izgalmassá teszi részint a recepció tárgya – az európai reneszánsz kultúra, részint pedig a recepció közege, a tizenhatodik századi Erdély, munkámat pedig megkönnyíti az a tény, hogy bizonyos előmunkálatok eredményeinek ismeretében, nem a semmiből kell felépítenem a tizenhatodik századi recepció modelljét.
Több éves munka után úgy vélem, hogy az olvasmányanyag, ez a hazai kutató számára hozzáférhető művelődéstörténeti forrásanyag egyedül alkalmas szolidabb következtetések levonására – viszonylagos teljességénél fogva, de még azért is, mert eléggé sokoldalúan tükrözi a kor értelmiségeinek eszmei, művelődési érdeklődését, teológiától a tudományokig. Kvantifikálhatósága pedig megbízhatóbbá teszi egy-egy korszak, egy-egy közösség művelődéstörténeti helyének kijelölését.
*
A jelenkori történetírás megkülönböztetett érdeklődést tanúsít a középkor végi, újkor eleji művelődés története, különösképpen pedig a reneszánsz és a humanizmus problematikája iránt. Ha különböző értelemben is, a történészek többsége napjainkban újra egyetért abban, hogy a reneszánsz korszaka az európai történelem nagy korszakai közé tartozik. S ha J. Delumeau számára e kor tartalmát az adja meg, hogy a világ többi földségeihez képest Európa túlsúlyát hozta el, sok polgári történész is elfogadja a marxizmus klasszikusainak értékelését, hogy tudniillik a korszak tartalma a polgári rend alapjainak lerakásában áll. Idevág Tenenti véleménye is, aki szerint a korszakot a középkori társadalmi és szellemi szerkezet felbomlása jellemzi. Ezért beszélnek marxista történészek – mint például Bernhard Töpfer vagy Kazimierz Lepszky – a XVI. századdal kezdődően korai újkorról. (A továbbiakban magunk is fenntartjuk a középkor fogalmát a XVI. század előtti korszakra.)
A reneszánsz kultúra értékelésében az utóbbi időben – bizonyos korrekciókkal – újra az az álláspont vált uralkodóvá, amely a középkori kultúrához viszonyítva a diszkontinuitást, az új elemeket állítja előtérbe. Eugenio Garin például a reneszánszról szóló könyvének alcímében – Histoire d’une révolution culturelle – is érzékelteti azt, hogy a reneszánszot fordulatnak tekinti. A marxista historiográfia a kulturális átalakulás lényegét a polgárság előretöréséhez kapcsolja. A humanizmust és a reformációt a polgárság szellemi emancipációs mozgalmának tekinti.
*
Hazai viszonylatban is nagy mutációk jellemzik ezt a kort: az önálló erdélyi fejedelemség létrejöttével helyi udvari kultúra születik, a laicizálódás a humanizmus hatására felgyorsul, a középkori egyház szellemi uralmát a reformáció mozgalmai ássák alá, mindezzel szoros kapcsolatban pedig polgárjogot szerez az anyanyelvű kultúra, s végül – de témánk szempontjából elsősorban – új kommunikációs helyzetet teremt a könyvnyomtatás meghonosodása. A képhez hozzátartozik az is, hogy a reformáció utolsó, legradikálisabb hajtása, az antitrinitarizmus a tizenhatodik század erdélyi kultúrhistóriáját úgyszólván európai érdekességűvé avatja, amennyiben a század utolsó évtizedeiben a nonkonformista eszmék egyik európai jelentőségű menedékévé válik a fejedelemség, s ezen belül elsősorban Kolozsvár.
*
Ennek az izgalmas korszaknak a művelődéstörténeti kutatásában az olvasmányanyag vizsgálata több szempontból is indokolt. Elsősorban és alapvetően azért, mert a könyv szellemi szükségletek kielégítésének eszközeként művelődési értékirányulások, érdeklődési preferenciák megragadására a legalkalmasabb forrás. A ránk maradt forrásanyag alapján eléggé megbízható és némiképpen kvantifikált következtetéseket lehet levonni a tizenhatodik századi erdélyi értelmiség olvasmányaira vonatkozólag. Míg a statisztikai megközelítés az eddiginél valósabb – sokszor attól elég nyomatékosan eltérő – képet ad az olvasmányanyag méreteiről és mennyiségi alakulásáról, az a tény, hogy vizsgálódásunk az eddig is tanulmányozott irodalmon túl, teológiától a természettudományokig valamennyi olvasmánytípusra kiterjed, e kép tematikai teljességét biztosítja.
*
Munkánk a források három csoportját vette vizsgálat alá: korabeli könyvjegyzékeket, ránk maradt korabeli könyveket, könyvészeti adatokat. Ami az első – igen kicsi – forráscsoportot illeti, arra alig támaszkodhatunk, mert ha például az amiens-i kultúrhistorikus nem kevesebb, mint közel kilencszáz fennmaradt jegyzék alapján rekonstruálhatja a kor francia városi polgárának olvasottságát, nekünk a levéltári anyag töredékes volta miatt a rendelkezésünkre álló néhány tucat könyvjegyzék helyett más forrásanyagot kellett használni. Nyilvánvaló volt már kezdetben, hogy a könyvészetileg elismert hazai nyomtatványok is csak egy töredékét képviselik a korabeli olvasmányanyagnak, következésképpen annak alapján sem lehet szó viszonylag hiteles kép kialakításáról. Így kényszerülünk arra, hogy a könyvtárainkban őrzött külföldi kiadású könyvanyagot is megvizsgáljuk.
Az erdélyi könyvtárakban becslésünk szerint több mint húszezer tizenhatodik századi külföldi nyomtatványt őriznek. Ebből a hatalmas hagyatékból Kelemen Lajos és Jakó Zsigmond munkája nyomán a kolozsvári akadémia gyűjteményében, Gustav Gündisch kutatásai alapján pedig a szebeni Brukenthal Könyvtárban sikerült kiszűrni mintegy másfélezer kötetet, amelyről névbejegyzés vagy pedig a kötéstáblán feltüntetett szignó (iniciálé) alapján bizonyítható, hogy már a tizenhatodik században Erdélybe került. Ugyanezt a szűrőmunkát végeztük el a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai-könyvtár háromezer kötetes gyűjteményében – illetve ezt megelőzően az enyedi Bethlen dokumentációs könyvtárban és néhány kisebb gyűjtemény esetében (Zilah, Csíkszereda, Brassó). Egyetlen nagyobb gyűjteményt nem sikerült bevonni a vizsgálatba, a gyulafehérvári Batthyaneumot.
Úgy hisszük, hogy a közel kétezer külföldi nyomtatvány, amelyet sikerült azonosítani, a helyi nyomtatványokkal és a könyvleltárakkal, katalógusokkal kiegészítve eléggé hű képet ad a korabeli hazai olvasás színvonaláról, irányulásáról és fejlődéséről. Teljességről természetesen csak a forrásanyag teljessége értelmében lehet szó. Eleve tisztában vagyunk azzal, hogy egy kis töredék alapján próbálunk a korabeli olvasmányanyagról képet adni. S ha eredményünk a nagy számok törvénye alapján valószínűleg elfogadható is, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a ránk maradt anyagnak is csak egy részét ismerjük: abból a több mint húszezer kötetre menő antikva anyagból ugyanis, amely könyvtárainkban található, mi csak azt a kétezernyi könyvet vettük alapul, amelyről az itteni tizenhatodik századbeli cirkuláció bizonyítható volt, holott a könyvek viszonylag ritkán adnak ellenkező előjelű támpontot – olyat, amely kizárná a tizenhatodik századi erdélyi cirkulációt. Következésképpen a vizsgálatunkba bevont anyagon kívül több ezer kötetet kell még virtuálisan erdélyi cirkulációjú könyvnek tartanunk, s ezek vizsgálatát későbbi művelődéstörténeti feladataink közé kell sorolni.
*
A kép, amelyet a kor olvasmányairól alkotunk, elégtelen abban az értelemben is, hogy bizonyos tájak fehér foltként szerepelnek benne. A Bánságtól Máramarosig húzódó – részben Partiumnak nevezett – övezetről van szó, amelyben a korabeli könyvanyag a török hódoltság alatt szinte maradéktalanul elpusztult. A belső-erdélyi nagyvárosokban, elsősorban Nagyszebenben viszont a magas fokú intézményesítettség és folyamatosság jelentős részben megőrizte a korabeli olvasmányanyagot.
Mindez voltaképpen természetes. A történész általában töredékekből következtet az egészre, s mennél távolabbi kort kíván rekonstruálni, annál kisebb töredékekre van ráutalva. Törekvése tehát csak az lehet, hogy a töredék mennél szignifikánsabb legyen.
TARTALOM
Művelődési állapotok a tizenhatodik századi Erdélyben
Az olvasmányanyag mennyiségi elemzése
Szerzők és művek az olvasmányanyagban
Recepcióvizsgálattól művelődéstörténeti átértékelésekig
