Közel négymilliárd, pontosabban hárommilliárd hétszáz milliónyian vagyunk ezen a hatalmas űrhajón, amelyet Földnek nevezünk – s amely a Skylabról nézve nem is lehet olyan hatalmas. Nagyon sokan – hiszen százötven nemzedékkel ezelőtt, akkor, amikor Ur meg Uruk városát alapították, még csak tízmilliónyian voltunk. Lehet, hogy akkor még a bölény gyakoribb állat volt az embernél. S nemrég – Cromwell idején, azaz kilenc-tíz nemzedéknyi távolságban is – csak félmilliárd ember élt a Földön. Sokan vagyunk, és sokféleképpen élünk – egyre eltérőbb módon. Mert több mint háromszáz holland és egyetlenegy líbiai egyaránt egy négyzetkilométernyi területhez jut. A svéd – hetven év feletti átlagos élettartamával – ükunokáját is bevárhatja, míg a gaboni néger huszonöt évesen kiskorú árvákat hagy maga után.
S a javak eloszlása is mind egyenlőtlenebbé válik: ott, ahol a lakosság ritka, az élet rövid – ott a kenyér is kevés. Kortársaink zöme alultáplált.
Sokan vagyunk, s csak az biztos, hogy még többen leszünk. Ha az eddigi fejlődés természetéből következő jóslatba bocsátkozhatnánk, akkor a századvégre hét, a jövő század derekára több mint tizenhárom milliárd emberrel kellene számolni. De mert a népesség növekedése közben lanyhul, indokoltnak tartják nyolcmilliárdról beszélni – miközben borúlátó szakemberek szerint Földünk befogadó-eltartóképességének felső határa hárommilliárd ember.
Olykor könnyelmű derűlátás és máskor megalapozatlan pánikhangulat szélsőségei között ingadozva, de még inkább a szélsőségekről tudomást sem véve, népesítettük be a Földet. A tudás, a tudomány tette az életet biztonságosabbá, az újszülött életét nagyobb valószínűségűvé, tudományra, közvetlenül a népesedéstudományra vár az a feladat, hogy szaporává vált fajtánk s zárt rendszert alkotókörnyezete közötti harmónia feltételeit okosan meghatározza. Okosan, tehát oktalan derűlátás és oktalan pánik nélkül.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete által meghirdetett Világnépesedési Év kimagasló rendezvénye, a bukaresti kormányközi világnépesedési konferencia történelmi jelentőségét ezek az összefüggések határozzák meg. Ezért néz az emberiség tudatosabbik része várakozással a találkozó elé. Egyelőre még a konferencia dokumentumanyagának összeállításán dolgoznak a szakemberek. Félezer oldalas elaborátumra lehet számítani, amelynek alapkérdése az, hogy a népesedéspolitika miként szolgálhatja az emberiség jólétét,fejlődését. A konferencia augusztus végén lesz. Munkálatainak eredményei előreláthatóan harmincöt millió újszülöttel több embert érintenek majd.
Megjelent A Hét V. évfolyama 6. számában, 1974. február 8-án.