Tudományos-műszaki-politikai ismereteket juttatni az ifjúságnak úgy, ahogy azt a korszerűség követelményeit megfogalmazó kongresszusi tervezetek is megkövetelik – tervszerűséget, körültekintést igényel. Kizárja a beérkező kézirat elbírálására és esetleges kiadására korlátozódó véletlenszerűséget. Feltételezi témák és prioritások távlatban való, konzultációra épülő elgondolását. Azaz nem a kéziratból, hanem hozzáértők véleményére építő, a legsürgősebb szükségleteket felmérő s a lehetőségekhez szabó tervből indul ki.
A lehetőségeken kezdve – a témák sokasága és az adott keretek egyaránt több kis kötet mellett szólnak. De tudományos-ismeretterjesztő közírásunk állapota is erre terel. (Kezdő szerző könnyebben vállal-teljesít rövidebb penzumot.) Egy-egy négy-öt íves, tehát nyolcvan-száz oldalas kiskötet természetesen csak a kitűzött probléma összefoglaló bemutatására korlátozódhat. Ami azonban nem is olyan nagy baj, feltéve, hogy a kötetecske végén a hozzáférhető könyvek, esetleg cikkek bibliográfiája nyitja meg a további tájékozódás lehetőségét.
Ami a prioritásokat illeti: elvileg elsőbbséget adnék annak, ami témája szerint átfogó, aminek jelentősége életünket áthatja, ami a gyakorlathoz kapcsolódik.
Magam részéről például helyesnek tartanám az elsők között egy olyan kis kötet megjelentetését, amely a dokumentálódásba, azaz a permanens nevelésnek erre az igen fontos területére vezetné el az olvasót. Másik szólhatna a demográfiáról – korproblémáink egyikéről. Hasznos lenne áttekinteni, esetleg történeti nézőpontból, a tudományos-műszaki forradalom átfogó voltában rendkívül használható fogalmát. Az energiaválság az energetikára terelte figyelmünket – milyen szép lenne Hirosima harmincadik évfordulóján olyan kötetet adni fiataljaink kezébe, amely az energetikai helyzet és távlat mellett az atomenergia békés felhasználásának tényeit és lehetőségeit summázná!
Nyersanyaggondok és műanyagok lehetne egy további kötet témája. A környezetszennyeződés és környezetvédelem ugyancsak életünk forró pontjai közé tartozik. Beláthatatlan fontossága lesz rövid időn belül elektronikának-kibernetikának. Egyre több szó esik arról, hogy a fizika forradalmát a biológiáé követi – hogy mit is jelent tény szerint és melyek lehetséges következményei, erre újabb kis kötet válaszolhatna. De a tömegkommunikációt, a jövőkutatást, az információelméletet, az űrkutatást hasonlóképpen a sürgősségi lista elejére képzelném.
Leíró, részletező megközelítés számára ilyen feladat négy-öt íves keretek között nyilván megoldhatatlan. De a problémák elvi lényegére és összefüggéseire összpontosítva már más a helyzet. Egy dologgal kellene a szerzőnek szembenéznie: kötete nem kézikönyv, feladata nem a kérdés kimerítése, hanem az érdeklődés felkeltése és a tájékoztatás. Például nem a világ – amúgy is gyorsan változó – demográfiai állapotának részletezése, hanem a népesség kérdésének összefüggése a társadalmi-gazdasági haladással stb. Ha azután valakit behatóbban érdekelnek a kérdés részletei, a kötetet záró könyvészetben megkapja az útbaigazítást.
A dióhéjba foglalt ismeretterjesztés mellett távlatilag ugyancsak foglalkozni kellene olyan kiadványok megjelentetésével, amelyekre egyébként az Albatros gyakorlatában van is példa: kislexikonokra gondolok. Könyvkiadásunknak erre a mostohán kezelt műfajára, amely pedig a művelődésnek, tájékozódásnak elemi kelléke. Nélkülük, használatuknak az iskola padjaiban való megszokása nélkül, aligha képzelhető el sikeres permanens nevelés.
Az ilyen öt-tíz íves zseblexikonok elsősorban az informálódási készségeket szolgálva segítenek. Lapjainkban, könyvekben, tévéadásban egyre gyakrabban esik szó a tudományos-műszaki forradalom fogalmairól. Az elektronika, automatika, lézer, ökológia, információelmélet, mass media, tömegkommunikáció, kibernetika – hogy csak a leggyakrabban előfordulókról essék itt szó – bevonulnak a köznyelvbe. Berzenkedünk az idegen szóözön ellen, de valójában a honosított forma használata sem sokat segítene a megértésben. (A rendszerelmélet fogalma jobban illeszkedik, de ettől jobban is értjük?) Olyan kisszótárra lenne tehát szükség, amely tartalmazza a mai élet leggyakrabban használt, ezer-kétezer tudományos-műszaki fogalmát.
Ugyanígy persze gondolni lehetne kis világirodalmi lexikonra. (Avagy belenyugodhatunk abba, hogy a világszerte népszerű írók nevével olykor az irodalmilag műveltebbeknek sincsen mit kezdeniük?) A Larousse vagy Duden típusú kis értelmező hasonlóképpen általános műveltségünk alapvető kelléke. Miért ne gondolhatnánk távlatilag ennek megoldására is?
De szerepelhetne műszaki, művészeti (zenei, képzőművészeti, film), biológiai, matematikai kislexikon is a távlati tervben.
Gyakran idézzük azt az alapgondolatot, hogy adatoknak könyvben a helyük, fejünket hasznosabb dolgokra kell fordítanunk mintsem tárolásukra. A követelmény azonban megfelelő és hozzáférhető könyveket is feltételez. Elsősorban lexikonokat, kézikönyveket – nagyot és kicsit.
Ahhoz, hogy műveltségünk korszerű lehessen – azaz ne a részletadatok leíró, lexikális tárát jelentse –, lexikonokra, adattárakra van szükség.
Az Albatros kapcsán indult el ez a gondolatmenet, következtetései azonban nemcsak az ifjúsági kiadó dicséretes szándékát érintik. Mi több, az ifjúsági könyvkiadás – a kiadói mezőnek bármennyire is viszonylag élesen elhatárolható területe – megtervezése csak a többi kiadóval való összehangolásban képzelhető el.
Mert nyilván előadódhat, hogy a tervbe vett témák valamelyike már szerepel egy másik kiadó tervében. És fordítva a dolgon, kívánatos lenne, ha más kiadók tervében nagyobb helyet foglalna el ismeretterjesztő tájékoztató irodalom kiadása.
Megjelent A Hét V. évfolyama 40. számában, 1974. október 4-én.
