DANKANITS ÁDÁM: Írói berkekben hónapok óta beszélnek a készülő Korunk Évkönyvről. Közelebbit azonban nem tudunk róla. Ezért mindenekelőtt arra kérünk, tájékoztasd A Hét olvasóit: mikor kerül forgalomba?
RÁCZ GYŐZŐ: Az évkönyvek általában decemberben jelennek meg. Minden bizonnyal vannak emlékeid későbbi megjelenésekről is, ezért érdeklődsz elsősorban a megjelenés időpontja iránt.
D. Á.: Ezért is. Mert nem kellemes hosszú késésekkel kézbekapott évkönyveket olvasni. Meg aztán úgy tudom, a Te Utunkban megjelent tanulmányrészleted kivételével egyetlen írás sem jelezte ilyen irányú munkátokat.
R. GY.: Igaz. Miután a szervezőmunkát már az év elején elkezdtük, reméltük, hogy december elejére vagy közepére megjelenhetünk. Gyakorlati-szerkesztési nehézségek miatt néhány napot késünk. December második felében azonban biztosan piacon vagyunk. Ebben a munkában a legjelentősebb szerepe Ritoók Jánosnak, a szerkesztői munka koordinálójának van. Persze az ő munkáját az egész szerkesztőség támogatta. Azok is, akik a tulajdonképpeni szerkesztésben nem vettek részt
D. Á.: Milyen meggondolások alapján határoztátok el az Évkönyv megjelentetését?
R. GY.: Semmi esetre sem az a meggondolás késztetett erre a munkára, amit „jól informált” körökben én is hallottam, hogy ti. más szerkesztőségekkel akartunk rivalizálni. Ezt nem csak azért mondom el, mert erről – mint mondottam – néha szó esett, bár a Korunk kapcsolatai mind az Utunk, mind a többi szerkesztőséggel nagyon jók, vagy mert mindenfajta versengést eleve elítélek. Meggyőződésem az, hogy az elvszerűen szervezett és végigvitt verseny csak javíthatja a szerkesztőségi munkát, tehát a lapok és esetleges külön kiadványaik, így az évkönyvek színvonalát is. A mi esetünkben azonban nem erről van szó. A Korunk Évkönyv ugyanis jellegében különbözik nemcsak az Utunk szép és sikeres évkönyveitől, hanem az összes eddig megjelent ilyen jellegű hazai kiadvány mindegyikétől is. A mi célunk az volt, hogy a Köztársaság kikiáltásának huszonötödik évfordulója alkalmából a romániai tudományosság magyar szakemberei által néhány területen elért lényeges eredményekről tájékoztassuk olvasóinkat.
D. Á.: Bocsáss meg, hogy itt félbeszakítalak, de szeretném éppen ebben az összefüggésben megkérdezni Tőled, miért csak a tudományos kutatómunka kérdéseire szűkítettétek le az Évkönyv tematikáját? Miért nem közöltetek a Korunk profiljának megfelelően irodalmi vagy általánosabb értelemben a művelődési élet más vonatkozásait bemutató tanulmányokat is? Bevallom, arra gondolok, hogy egy átfogóbb tematikájú, tehát nem kifejezetten tudományos jellegű évkönyv minden bizonnyal nagyobb publicitást biztosított volna számotokra.
R. GY.: Lehet, hogy igazad van. Elvben ugyanis nyilvánvaló, hogy minél szélesebb tematikát ölel fel egy évkönyv, annál népesebb és heterogénebb struktúrájú olvasótábor érdeklődésére számíthat. Mi mégis a már említett tudományos jellegű tematika mellett döntöttünk, több, azt is mondhatnám, művelődéspolitikai meggondolás alapján. Nem térhetek ki ebben a beszélgetésben minden idevágó kérdésre. Néhány vonatkozásról azonban – úgy érzem –, vállalkozásunkat igazolandó érdemes beszélnem. Minden bizonnyal tudod, hogy olyan hazai magyar nyelvű kiadvány, amely körképszerűen mutatta volna be a legkülönbözőbb tudományágakban elért eredményeinket, nálunk még nem jelent meg. Könyvkiadásunknak az utóbbi években elért minden, kétségtelen kiemelkedő eredménye ellenére az a kép, amelyet az olvasó a hazai magyar tudósok munkásságáról kialakíthatott, nagyon hézagos. Mind a Kriterion, mind a Dacia Könyvkiadó magyar szerkesztősége – bár ismét hangsúlyozom, sok jelentős tudományos munkát is kiadott az utóbbi időben –, profiljának megfelelően, elsősorban irodalmi műveket jelentetett meg. Ezért még mindig nagyon sok a fiókban levő nyomdakész tudományos értekezés vagy könyv. Mi tehát éppen ebből az általában ismert tényből kiindulva egyfelől megnyilvánulási teret akartunk biztosítani az ilyen jellegű munkáknak, másrészt bizonyítani is akartuk, hogy a szocializmus éveiben a hazai magyar kutatók a romániai tudományosság munkásaiként néhány területen nemzetközileg is jelentős eredményeket mutathatnak fel. A többi között ezért indítottuk el ebben az évben – Veress Zoltán kezdeményezésére – a Korunkban a Tudományos Műhely című rovatunkat is, amelynek, úgy tudjuk, nagyon kedvező a visszhangja.
Ami a szélesebb profillal járó kétségtelen előnyökre vonatkozó megjegyzéseket illeti: irodalmi jellegű sajtótermékeink sűrűbb megjelenése – azt hiszem – az irodalom iránti szükségletek nagy részét igazán rangos művekkel is fedezni tudja. Engedd meg tehát, hogy a már említett okok miatt reméljük, a Korunk Évkönyv iránt is lesz érdeklődés. Ezt én azért is remélem, mert bár szerinted Évkönyvünk nem lesz eléggé Korunk-profilú, én mégis annak tartom. Arra törekedtünk ugyanis, hogy az Évkönyv törzsanyagát ideológiai vonatkozású tanulmányok alkossák. Vállalkozásunk ilyen jellegét a társadalomtudományi tematikájú dolgozatok nagyobb számával és a természettudományos vonatkozású tanulmányok elméleti ideológiai összefüggéseinek hangsúlyozásával is érzékeltetni kívántuk.
D. Á.: Bocsáss meg, hogy megint csak közbevetve kérdem meg: milyen szempontok szerint „válogattátok ki” a munkatársakat?
R. GY.: A már említett alapelv minél átfogóbb és színvonalasabb megvalósítása érdekében azokhoz a szerzőkhöz fordultunk elsősorban kéziratokért, akik a filozófiában vagy a társadalom-, illetve természettudományok valamilyen ágában már közöltek kiemelkedő jelentőségű tanulmányokat. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy elsősorban terjedelmi okok miatt a körkép, amelyet említettem, megközelítően sem teljes. Nemzetközi hírű tudósaink egy része nem szerepel az Évkönyvben, vagy azért, mert más irányú elfoglaltságukra való tekintettel nem küldhettek kéziratokat, vagy azért, mert egy tudományterületet csak egy vagy két szerző tanulmánya képviselhetett. Ez – terjedelmi okok miatt – alapelve volt a szerkesztésnek, amelyet csak a filozófiai problematikájú írások közlésében nem érvényesítettünk.
A hazai magyar tudományosság körképe tehát sokkal gazdagabb, mint az, amit ebből bemutathattunk. De hát ez az első Korunk Évkönyv, és amit ebben nem valósíthattunk meg, az idén szerzett tapasztalatok felhasználásával, reméljük, a következő Évkönyvekben jobban és teljesebben oldjuk meg.
D. Á.: Megkérhetnélek arra, hogy valami közelebbit mondjál néhány tanulmányról is?
R. GY.: Nem akarok kitérni a kérdésed elől, de az Évkönyvben huszonnégy nagy terjedelmű tanulmányt közlünk, nincs módom tehát arra, hogy érdemleges elemzésre vállalkozzam. Tájékoztatásul azonban néhány szerzőnk nevét említeném meg. Szeretném, ha nem felejtenéd el hangsúlyozni, hogy ez a felsorolás a betűrendet követi: Balogh Edgár, Benkő Samu, Bretter György, Gáll Ernő, Jakó Zsigmond, Jagamas János, Kallós Miklós, Lazányi Endre, Láng Gusztáv, Mikó Imre, Szabó T. Attila, Tóth Sándor, Zsakó János.
D. Á.: Igen, már a névsor is sokatmondó. Engedd meg, hogy befejezésül – bár félig-meddig konkurrens cégnek tartjuk magunkat – őszintén kívánjuk nektek, hogy vállalkozásotok meghozza a várt sikert. Köszönjük az interjút.
R. GY: Én is köszönöm A Hét szíves figyelmét.
Megjelent a Hét III. évfolyama 50. számában, 1972. december 15-én.