Kétszáz napnyi mandátumidő után illik számba venni elnökünknek az ország érdekében elért nagy eredményeit.

1. Megnyerte a május 18-i választásokat; elegen szavaztak rá ahhoz, hogy ne következzen be a katasztrófa: a zsíros hajú tróger győzelme.

2. Május 19-től kezdve azonnal megkezdte a kampányt a második mandátumért, mintha ez lenne az egyetlen dolog, ami valóban foglalkoztatja. E téren jelentős diadalt aratott: december 1-jén úgy fürdött a tömegben, hogy több szelfit készített, mint az összes korábbi elnök együttvéve.

3. Hosszú alkudozások után kinevezte miniszterelnöknek Ilie Bolojant. Elnökünk kezdetben hajthatatlanul ragaszkodott ahhoz, hogy technokratát akar a Victoria-palotába. Azóta viszont legalábbis furcsa módon nem ejti ki sem a Bolojan, sem az Ilie nevet – feltehetően úgy gondolja, ha kimondaná, azzal politikai tőkét adna át neki a sajátjából. Kinevezte, de nem nevezi meg! A számos adódó kritikus pillanatban nem vállalt vele semmilyen közösséget. A főpolgármester-választás előtt pedig azt mondta: „A koalíció ki fog tartani.” Vagyis: a koalíció, nem a kormány, s még kevésbé az a névtelen miniszterelnök.

4. Megpróbálta tanácsadónak megszerezni Mirga ügyvédet, Zbârcea urat, a nagyrománkodó karaktert. A sajtó megtudta, a közfelháborodás pedig visszakozásra kényszerítette az elnököt. Végül azonban felvett egy másik, csak rejtettebb románoskodót: Lazurcát.

5. Visszakozott az áfa nem-emelésére tett ígéretéből, abból a ragacsos kampánypapírból, amelyet élő adásban írt alá. Egyesek szerint sima hazugság volt, puszta szavazatvadászat. De persze másról van szó: voltaképpen ez az elnöki rugalmasság.

6. Nem rendelt el semmilyen vizsgálatot a SRI és a SIE felett, hogy kiderítsék, kik a felelősök és milyen büntetést érdemelnek a tavaly novemberi választási katasztrófa miatt. Ehelyett ugyanazokat a zavartalanul működő szolgálatokat akarja felhasználni a korrupcióellenes harcban. Azt mondja, majd ő vállalja a felelősséget. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy határozatlan időre elhalasztja a SRI új vezetőjének kinevezését és a SIE főnökének leváltását, mert saját maga akarja meglovagolni a szolgálatokat, amelyeket most kézben tart. Nagy teljesítmény ez, még Băsescunak sem sikerült.

7. Az Alkotmánybíróságon megtámadta a szélsőségesség elleni törvényt, amelyet a Parlament úgy fogadott el, hogy még az AUR sem ellenezte. Lépése heves tiltakozást váltott ki a romániai zsidó közösségből, valamint nemzetközi szervezetek és személyiségek részéről. A CCR egyhangúlag elutasította a kifogását. Hajthatatlanul újrakezdte, visszaküldve a törvényt a Parlamentnek. Dan úr az egyetlen romániai közszereplő, akit ennyire gyötör ez a törvény. De mégis: újabb „siker”: a törvényt egyelőre nem alkalmazzák.

8. December 1-én egyetlen személyt tüntetett ki: Ion Vasile Banut, azt a volt katonát, aki a náci–román csapatokban szolgált, amelyek 1941-ben elkövették a jászvásári és odesszai pogromokat, valamint számtalan mészárlást és deportálást, majd hódítóként nyomultak előre a Szovjetunió területén egészen a Don-kanyarig és Sztálingrádig. Világos tehát, miért blokkolta az elnök a szélsőségesség és a holokauszttagadás elleni törvényt: ha az hatályban lett volna, Dan urat súlyosan meg kellett volna büntetni. Újabb tiltakozással éltek tekintélyes történészek és a Holokauszt Emlékezetét őrző szervezetek.
És aztán? Az elnök ezzel elnyerte a fasiszto–legionárius nosztalgiázók, Antonescu- és Zelinski-rajongók szimpátiáját – ami nem csekélység. Hiszen végül is: az összes román elnöke, nemde?

9. A főpolgármester-választáson úgy támogatta C. Drulát, hogy pontosan tudta: annak semmi esélye. Még a gusztustalan, Ciucu-ellenes elnöki videóig is elment. Dan úr kampánystábjának egy részét ráadásul átpasszolták a PSD-s Băluțának, aki maga is Nicușor Dan rajongója. Minden azt a célt szolgálta, hogy csökkentsék Ciprian Ciucu szavazatainak számát. Ha Băluță győzött volna, az Dan úr hatalmas sikere lett volna. Nem sikerült, de legalább megpróbálta. Drulă tegnap úgy beszélt, mintha a megválasztott Ciucu kampányfőnöke lett volna, Dan úr pedig bölcs hallgatásba méllyedt, egy szó gratuláció sincs a főváros új polgármesteréhez.

10. A világban a második világháború óta nem történt ekkora geopolitikai földrengés. Trump Amerikája elengedi Ukrajnát, jól tudva, hogy Putyin az egészet akarja. A Fehér Ház az EU felszámolását szeretné, mivel az újrafegyverkezik, ám saját termékekkel, nem amerikaiakkal, ugyanakkor bírságokat szab ki az amerikai digitális hálózatok csalásai miatt, élükön Musk X-ével. A képtelenség csúcsa: az amerikai külügy azt javasolja, hogy a NATO védelmi mechanizmusait vegye át Európa, majd kijelenti, hogy hamarosan több nem európai állam lesz a NATO-ban, mint európai! S hogy Európa térjen vissza a különálló nemzetállamok állapotába – ami gyakorlatilag nemcsak az EU, de a NATO felszámolását is jelenti. Ha Putyin elfoglalja Novorosszija teljes területét, egészen Románia határáig, ahogy nagyon világosan célul tűzte ki, akkor a NATO-t a BLASTO, a Fekete-tengeri Szerződés Szervezete váltaná fel, két taggal: az USA-val és Oroszországgal. Mit fog tenni Románia, amikor az egyre éhesebb Oroszország és az egyre erősebben Erdélyről fantáziáló putyini–trumpista Magyarország közé szorul? A Dan elnök által bemutatott Nemzetbiztonsági Stratégia – kétségtelenül „nagy siker” – számomra teljesen homályos maradt, de alighanem az én eszem kevés hozzá.

11. Végül pedig: Nicușor Dan, aki gyakran viháncol, jókedvre deríti a nemzetet.
Ez hát a termékeny mérleg. Ha kihagytam valamit, kérem, jelezzék. És kérem, vázolják önök is a kilátásokat.

A szerző Facebook-bejegyzése 2025. december 8-án.