A márciusi Korunk borítójának belső oldalán az Erdélyi Magyar Hírvivő fényképmásolata emlékeztet a tavaly elmulasztott – száznyolcvanadik – évfordulóra. Mintha adósságot törlesztene a további százegynéhány oldal: sajtónkról, történetéről, helyzetéről, feladatairól szól.
Alig-alig ismerjük sajtónk történetét. Adatszerűségei is feltárásra várnak, s még messzebb vagyunk attól, hogy társadalmi-történeti szerepének múltbeli alakulásáról képet alkothassunk. Holott nyilvánvalónak tűnik az, hogy művelődéstörténetünk hatékony, a tizennyolcadik század vége óta egyre növekvő hatású jelenségével állunk szemben.
De nincsen alapos, átfogó képünk korunk sajtójáról sem. Jordáky Lajosnak a Korunk e számában közzétett bibliográfiája előtt legfennebb az előfizetési katalógusokból tudhattuk meg, hány lap, milyen címen és milyen időszakossággal jelenik meg magyarul Romániában.
A tömegkommunikációs eszközök vizsgálata egyébként a statisztikai adatokból kiindulva három vonatkozásra keres választ: ki, kinek, milyen információt továbbít? Nos, már az első kérdésnél fennakadunk. A szociológusok nem foglalkoznak annak a vizsgálatával, hogy kik, milyen szakképzettség és gyakorlat birtokában szerkesztik a romániai magyar lapokat. Mit sem tudunk erről a – becslésem szerint félezer emberből álló – művelődésünk szempontjából oly fontos szakmai csoportról.
Az olvasóról, olvasó rétegekről s a rétegződésnek megfelelő sajátos igényeikről sem készült eddig felmérés. Nemhogy a Buda és Buhuşi községekben végzett kultúrszociográfiai felvételekhez hasonló vizsgálódások, de egyszerű olvasó kataszterek is hiányoznak. Így hát a mai romániai magyar lapok olvasóiról felületi, kevéssé általánosítható képünk van csupán.
Természetes ezek után az, hogy a sajtó által közvetített információk jellegéről és hatásáról sincsen fogalmunk. Holott elsőrendű sajtótudományi feladat lenne megvizsgálni lapjaink cikkanyagának funkcionalitását, dokumentáltságát vagy akár azt, hogy a tematikai szórás mennyire indokolt. (Ifj. Szabó T. Attila cikke a Korunkban például a természettudományos és műszaki ismeretek elhanyagoltságára figyelmeztet.)
A romániai magyar sajtótudományi feladatok gondozókra, kutatókra várnak tehát. Egészen természetes az, hogy a Korunk, amint azt vezércikkében Balogh Edgár is megállapítja, szerény lehetőségeivel egymagában nem vállalkozhatott e fontos kérdéskomplexum megválaszolására. Érdeme azonban, hogy felvetette, napirendre tűzte a sajtótudományi kutatások szükségességét.
Megjelent A Hét II. évfolyama 18. számában, 1971. április 30-án. (A dá. szignó Dankanits Ádám, a tudomány rovat vezetőjének nevét takarja.)