Forgatom a könyvet és gyönyörködöm a vonal és folt kitűnő ritmusában. Tisztelem azt az egyetlen színt, amit éppen használ, s álmélkodom tétovaságot nem ismerő rajztudásán. Forgatom, s rájövök, nemcsak Väinaiöinen dalolta le Joukahainent a mocsárba, de a rajzokban is van valami varázslat. Az előbb még tökéletesnek tűnő – anatómiakönyvbe való – kézről kiderül, hogy nincs csak négy ujja, az is deformált, sőt nincs egyetlen ember a könyvben, akinek több lenne ennyinél, hogy amiről az hittem, lábfej, az egyben lábszár is, tökéletes testű hős kardot szorongat a markában, s ha jobban megnézem, talán nem is az a karja.
Baász hősei a finn rege csodaemberei, soha nem látottak és mégis hitelesek. Azt láttatja, amit akar, és sokkal többet tud, mint kitűnően rajzolni. Amikor először járt kezemben a könyv, Szász Endre illusztrációi kísértettek, most már az az érzésem, hogy Baász Imre szinte ,,ledalolta” ezt a kitűnő grafikust.
Egyre szebbek a Kriterion könyvek. A Kalevala színes metszetei és borítója nehéz próba elé állít grafikust és kiadót, ha különbet akar.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 4. számában, 1973. január 26-án.
A szerkesztő megjegyzése
Baász Imre (1941. február 22., Arad – 1991. július 16., Sepsiszentgyörgy) grafikus, képzőművész, művészetszervező. 1972-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, számos díjat nyert grafikáival, többek közt Kalevala-illusztrációiért.
1991-ben szerencsétlen baleset (sterilizálatlan fecskendőtől kapott vérmérgezés) következtében hunyt el.
