Ceterum censeo – csak ennyit mondunk, s tudjuk, hogy akármiről volt is szó, valami halaszthatatlanabbra kell figyelnünk. Eredetileg Cato mondta, és a fontos akkoriban éppen az volt, hogy Karthágót el kell pusztítani. A római Cato szólította így harcba Aeneas unokáit a szép Didó városa ellen. Baal és Moloch, Dido és Aeneas, Cato és Hannibál, aztán Karthágó romjai: a földdel egyenlővé lett varos. Mese, történelem, mitológia: Tunisz múltja.
S a lerombolt ország újravirágzik a rómaiak idején, ennek emlékeit láthatjuk most a bukaresti Dalles teremben a Románia és Tunézia közötti kultúrcsere-egyezmény jóvoltából. Afrika földje tanít ismerni a római mozaikokat, hisz itt maradt meg a legtöbb belőlük, mert az újra-elnéptelenedett ország összeomlott házai meg a kedvező éghajlati viszonyok itt őrizték meg legjobban ezt a művészetet. Amely egyébként korábbi, mint a nagy ravennai korszak alkotásai, de fölleljük már benne annak jellegzetességeit; ez nem pun művészet ugyan, de ott találjuk az összes föníciai isteneket rómaivá alakítva, majd, ahogy ez lenni szokott, békésen átnőve az ókeresztény ikonográfiába is.
Ezek a mozaikok még nem roskadoznak az arany hátterektől, mint a későbbi bizánci remekművek; márvány-, mészkő- és üvegkockák merevítik az örökkévalóságba állatok harcát, birkózó emberek testének izzadt fényét, amorettek esetlen játszadozását. Római és bizánci elemek vegyülnek tökéletes természetességgel egy egészen más földrészen. Pont mint a rómaiaknál, a mozaikpadlókat itt is emblémák díszítik (emblémáta-padlók). Érzékenyen s az anyag adta lehetőségek mértékében természethűen ábrázolták az állatokat, s az emberábrázolás is sokkal kötetlenebb, mint majdan Ravennában. Különös módon ezek a díszítmények térhatásúak is, és ami még furcsább, az egyik mozaikon, amely Venust ábrázolja puttókkal, minden figurának vetett árnyéka van. S a komor sírkövek mellett látható egy úgynevezett „söpretlen szoba“ is, sokkal élőbb, mint a bizánciak (ahol csak összevissza dobált ép tárgyak vannak), itt ugyanis: tojáshéj, fél retek, halfej, narancshaj, kicsírázott magok.
A kiállításon van még néhány érdekes kerámiatárgy meg két gyönyörű kőoroszlán, de az igazi élmény a tompa színű mozaikok sokasága.
Ceterum censeo: ezt a kiállítást meg kell nézni.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 11. számában, 1975. március 14-én.
