Annak idején értékes, úttörő alkotásként üdvözöltük Fischer István tévéfilmjét Kovács György színművészről. A simán gördülő riportra rányomta bélyegét a művész átütő erejű egyénisége, fanyar humora, kovácsgyörgyös attitűdje. Ugyanakkor az értő filmes nemcsak kiaknázta mindezt, hanem hozzáadta a maga atmoszféra-teremtő tehetségét. Így vált visszhangos alkotássá a bukaresti tévé magyar adásának ez a produkciója.
Most bemutatták a budapesti tévében.
A film fogadtatása kitűnő. Becsülik, szeretik, dicsérik. Felkeltette az érdeklődést nemcsak Kovács György és a romániai színjátszás iránt, hanem a bukaresti tévé magyar adásának munkája iránt is. A filmről például így ír az Esti Hírlapban Fencsik Flóra, a romániai művészeti élet egyik jó ismerője. „Ez a film nem egyszerű portré, hanem a romániai magyar színjátszás közelmúltjának, jelenének, jövőjének is a filmje. Valóban a portré és a színháztörténet harmonikusan egybeforrt benne, hiszen a múlt évtizedek színháztörténete éppúgy összefügg Kovács György nevével, mint a jövő színésznemzedék nevelésének ügye is. A művész rögtönzött válaszai rendkívülien rokonszenvesek, a beszélgetésből nőttek ki a betétek, a gyönyörűen elmondott versek és azok a színdarab-részletek, amelyek többségét csak néhány állókép és némi hanganyag őrzi… Sokunknak szolgált öröméül ez a film és reméljük, nyitánya lesz egy sorozatnak: a Magyar Televízió átveszi majd a bukaresti tévé magyar adásának néhány sikerültebb produkcióját…”
Mi is reméljük…
Megjelent A Hét III. évfolyama 23. számában, 1972. június 9-én.
