Íratlan szabály, hogy a Fidesz politikusai minden további nélkül hazaárulónak bélyegezhetik az ellenzéket, számukra ez nem pusztán lehetőség, hanem elvárás, politikai létük fundamentuma. Ellenben: ha Gyurcsány Ferenc árulónak nevezi a fideszes kormányt és a miniszterelnököt a parlamentben, akkor a felháborodástól remegő Kövér László azonnal rendreutasítja a DK elnökét, fuldokló indulattal közli vele, hogy ehhez neki nincs joga. Majd megvonja tőle a szót.
A sajátosan magyar autokrácia viszonyai között bőven volt alkalmunk megtapasztalni, hogy a kontroll nélkül működő fideszes házelnök az önkényeskedés milyen széles tárházával rendelkezik. Megszokni még mindig nem tudtuk, de már nem lepődünk meg. Egy másik esetben azonban Kövér László önmagához képest is szintet lépett. Lefelé.
A momentumos Bedő Dávid arra kérte az Országgyűlés tagjait, hogy egy perces néma felállással adózzanak az eutanázia legalizálásáért küzdő, napokban elhunyt Karsai Dániel alkotmányjogász emlékének, akit így méltatott: „példaértékű volt a kitartása, az embersége és a méltósága.” Pártállástól függetlenül minden képviselő eleget tett a kérésnek, egyedül a házelnök rondított bele a kegyeleti gesztus pillanataiba.
Kövér László kivételesen kibújhatott volna a bőréből, akár kulturált és humánus hangnemben is felhívhatta volna a figyelmet a házszabályra, amely másképpen rendelkezik a tiszteletadás elrendeléséről. Helyette ordenáré kirohanásában „ízléstelen provokációnak” nevezte a kezdeményezést, ami szerinte „politikai propaganda” volt a „halál kultúrája mellett”, és amit az „élet kultúrája nevében” visszautasított.
Fogalmunk sincs, hogy Kövér László felfogta-e, mit művelt: nem csupán az ellenzéket szapulta, hanem súlyos kegyeletsértést is elkövetett. Ezért nem érdemel semmi mást, csak megvetést.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 2-án.