Az édesapámmal kapcsolatban elhangzott vádakat nemtelen támadásnak tartom – hárított Sulyok Tamás köztársasági elnök múlt hónapban a Mandinernek adott interjújában.
Előzőleg Karsai László történész derítette ki, hogy a pedofilbotrányba belebukott Novák Katalin helyére került új államfő korábban valótlanságokat nyilatkozott apjáról. A háború után ugyanis apját nem ítélték halálra: nem a kommunista terror ártatlan áldozata volt, hanem szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd, egy magyar nácipárt helyi vezetője.
Sulyok Tamás ennek ismeretében minősítette – családi legendáriumra hivatkozva – „szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita” embernek az apját, és semmi jelét nem adta annak, hogy késztetése lenne ennél mélyebben elmerülni a múltfeltárásban. Közölte, hogy nem szeretné „értelmetlen vitákkal megterhelni” a közéletet.
Csakhogy ezt követően a Hócipő újabb leleplezéssel szolgált: dokumentummal bizonyította, hogy Sulyok Tamás apja 1944-ben értékes lakást és berendezési tárgyakat („zsidóbútorokat”) igényelt nemzetiszocialista pártja számára az elhurcolt zsidók vagyonából. A DK azt követelte, hogy az államfő – mivel „hazudott édesapjáról” – ne mondjon beszédet a holokauszt magyarországi emléknapja alkalmából tartott parlamenti rendezvényen.
Sulyok Tamás végül mégis felszólalt. Jól tette, a kisebbik rosszat választotta. Külön nem kért bocsánatot, nem követte meg azokat, akikről azt állította, hogy csak nemtelenül vádaskodnak, de nem is próbálta mentegetni a bűnöket. Fontos, hogy beszéde zárásaként kijelentette: „A múltat, saját személyes múltamat is vállalva hajtok most fejet a holokauszt valamennyi áldozata előtt”.
Kezdetnek jó. Ha azonban Sulyok Tamás úgy gondolja, hogy ezzel végérvényesen lezárta az ügyet, akkor a tisztségének kijáró kellő tisztelettel szólunk: téved.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. április 19-én.