Két későbbi kormányfő beszélgetett 1989 kora nyarán a Külügyminisztériumban: Antall József, aki az MDF színeiben a következő évben Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke lett, és az akkori külügyminiszter, a szocialista Horn Gyula, aki 1994 és 1998 között töltötte be a miniszterelnöki tisztséget.
„Tudod, ennek a rendszerváltásnak sok ellensége van, és úgy néz ki, hogy ha nem sikerül ez az ügy, akkor együtt kerülünk a börtönbe!” – mondta Antall József. „Persze, téged előbb fognak felakasztani, mint engem” – tette hozzá. „Téged is el fognak majd kapni!” – válaszolta Horn Gyula. Aztán megállapodtak abban, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a rendszerváltás végbemenjen.
Baráti beszélgetés volt, amiről nem készült jegyzőkönyv. A történet hitelességét nincs módunk ellenőrizni, annyi biztos, hogy Horn Gyula így mesélte az Országgyűlésben.
Az egypártrendszer átalakítása többpártrendszerré, azaz maga a rendszerváltás – másik korabeli szóhasználattal élve: a „békés átmenet” – csak utólag tűnhet magától értetődő, kockázatoktól mentes és visszafordíthatatlan folyamatnak. Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere néhány éve a Népszavának adott interjújában felidézte: attól tartottak, hogy a Szovjetunióban bármikor negatív fordulat történhet, ami nagyon súlyos következményekkel járhatott volna. Annak bizonyítékául, hogy félelmeik mennyire nem voltak alaptalanok, az 1991-es – végül meghiúsított – moszkvai puccskísérletet említette: „A visszarendeződés lehetősége egészen komoly fenyegetés volt”.
Senki sem állítja, hogy Horn Gyula múltja makulátlan lenne – az ötvenhatos forradalom leverése után karhatalmista volt, majd beszervezte a kémelhárítás –, még azok sem, akik a fővárosi közgyűlésben megszavazták, hogy sétányt nevezzenek el róla a XIII. kerületben. „Tudjuk, volt olyan, hogy Horn Gyula a történelem rossz oldalán állt” – állapította meg Karácsony Gergely főpolgármester.
Azt se mondanánk, hogy miniszterelnöki ténykedésében nem lehet hibákat találni. Az viszont – mindenfajta szimpátiától függetlenül – elvitathatatlan, hogy Horn Gyula nagy formátumú politikus volt, aki Magyarország történelme sorsdöntő időszakában, a rendszerváltás idején egyértelműen fontos és pozitív szerepet játszott.
A probléma az, hogy az önkormányzati törvény, amely a közterületek elnevezéséről is rendelkezik, nem alkalmas mérlegelésre és árnyalatok megjelenítésére. A vonatkozó paragrafus csak annyit rögzít, hogy közterület nem viselheti olyan személy nevét, aki részt vett „a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában”. Sára Botond főispán, a Fidesz és a szélsőjobboldali Mi Hazánk erre hivatkozva követeli, hogy nevezzék át a Horn Gyula sétányt.
Ahhoz, hogy nyugvópontra kerüljön az ügy, törvényt kellene módosítani, a törvénymódosításhoz pedig a jobboldal részéről politikai akaratra, konszenzuskeresésre és tisztességes szándékra lenne szükség. Na, pontosan ez az, amire legkisebb az esély.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. március 29-én.
