Az ellenzéknek nem volt terve arra, mi történjen választási vereség esetén – konstatálta Mikecz Dániel politológus. Állítása nem igényel különösebb bizonyítást. Elég sok idő eltelt már a választás óta, de az ellenzék még mindig csak a sebeit nyalogatja.
A kormány olyan megszorító csomagot zúdít az országra, hogy abba – megfejelve a pörgő inflációval – tömegek fognak belerokkanni. A Fidesz közpénzek tízmilliárdjait költötte el, hogy mindent elborító propagandával beleégesse az emberek retinájába: rezsicsökkentés és rezsivédelem. Aztán gátlás nélkül bejelentette a rezsiemelést. Nehéz lenne vitatkozni Pulai Andrással, a Publicus Intézet vezetőjével: a rezsiemelés önmagában olyan ügy, amelynek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy néhány hónap alatt felépítsen egy működőképes ellenzéket.
Persze, sok más botrányos ügy is van. A különadók bevezetése éppen úgy nem szerepelt a Fidesz választási ígéretei között, ahogyan a katázás felszámolása sem. A pofátlanság csúcsa: az állandósuló pénzhiány és durva elvonások mellett a kormány százmilliárdokat szán arra, hogy bevásárolja magát egy távközlési cégbe. A hatalomból Orbán Viktornak sosem elég. A Fidesznek hiába van kétharmados többsége a parlamentben, bónuszként még háborús veszélyhelyzetet is hirdetett, hogy bármit, de tényleg bármit megtehessen.
És mit csinál közben az ellenzék? A DK-s Gyurcsány Ferenc időnként rejtélyesen közli, hogy készül valamire. Egyelőre országjárásra: „játszunk, beszélgetünk, főzünk”. A romokban heverő Jobbik megint kettészakadt, a viharosan távozó Jakab Péter új mozgalmat – valójában pártot – szervez. Abból még kevés van. Sebaj, a miniszterelnök-jelöltként kudarcot valló Márki-Zay Péter se tett le arról, hogy pártot alapítson. A Momentum egy helyben topog, és nem látszik, hogy merre szeretne elindulni. Az MSZP láthatatlan. A megmentőként jelentkező Ujhelyi István visszahőkölt, még mielőtt startvonalhoz állt volna. Az erdőirtások ellen fellépő LMP próbálkozik ugyan, de ahhoz gyenge, hogy országos tiltakozást szervezzen. A Párbeszéd továbbra is csak élénk fantáziával nevezhető pártnak.
A legtöbb munkája az ellenzéknek a tartalmi megújulással van – idézzük Róna Dániel politológust –, a választók elvárják, hogy legyen vonzó kínálat, program, jövő- és világkép. Kétségkívül. Szükség lenne azonban még valamire: hitelességre. Ha ez hiányzik, akkor a vonzó portéka is vevő nélkül marad. A hitelességet pedig nem kampányguruk kurzusain lehet megszerezni, ahhoz belső tartás és tisztesség, elszántság kell. Ha nincsenek hiteles ellenzéki politikusok, ha a pártokon belüli kontraszelekció megakadályozza a színre lépésüket, akkor esély se marad legyőzni az iszonyatos erőfölényben lévő, eszközökben nem válogató Fideszt.
A helyzet nehéz, és csak elpusztíthatatlan optimizmusunk mondatja velünk, hogy nem reménytelen. Pillanatnyilag nem az a kérdés, hogy az ellenzéki pártok tudnának-e kormányozni. Először is azt kellene megmutatniuk, hogy alkalmasak az ellenzéki szerep betöltésére.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. augusztus 30-án.
