Kevéssé valószínű, hogy egy évvel az országgyűlési választás után pezsgőt bontottak az ellenzéki pártok, amikor értesültek arról, milyen eredményt hozott a Republikon Intézet felmérése. A Jobbik (most már: Jobbik-Konzervatívok), az LMP, az MSZP és a Párbeszéd (újabban: Párbeszéd-Zöldek) közül egyedül a szocialisták súrolják a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, legalábbis a pártválasztók körében. Ha a teljes népességet nézzük, akkor az MSZP támogatottsága is csak 3 százalék. A többiek mindkét kategóriában küszöb alatt szerénykednek.
A Momentum valamelyest erősödött ugyan – a teljes népességben 6, a pártválasztók körében 8 százalékra – de annak tükrében, hogy a párt plakátkampánnyal harangozta be Donáth Anna visszatérését (ő lenne az, aki „új útra vezet minket”), a teljesítmény eléggé harmatos.
Túláradó örömre az ellenzéki mezőnyből kiemelkedő Demokratikus Koalíciónak sincs oka. A DK a teljes népességben 14, a pártválasztók körében 20 százalékon áll. Gyurcsány Ferenc pártja a tavalyi választás óta 8 százalékkal növelte támogatottságát, a Republikon megállapítása szerint ezzel az „elmúlt év legnagyobb nyertese”. Csakhogy az elmúlt negyedévben a DK sem tudta feljebb tornászni népszerűségét, növekedése megtorpant.
Összevetésül: a Fideszre – hiába morzsolódott a tábora – még ma is a teljes népesség 34, a pártválasztók 47 százaléka szavazna. A baloldali-zöld-liberális ellenzék pozícióját gyengíti a 6-8 százalékon lévő szélsőjobboldali Mi Hazánk, de még a 3 százalék körül mozgó kutyapárt is.
A Fidesz gazdaságpolitikája recseg-ropog, kormányzása kaotikussá vált, külpolitikája totális kudarcot vallott. Az állami közszolgáltatások romokban hevernek. Az ellenzéknek mégsem sikerült a maga javára fordítania a helyzetet, nem tudott közelebb kapaszkodnia a kormánypárthoz. Az ellenzék veszni hagyta az elmúlt egy évet, csupán annyit bizonyított, hogy képes látványosan egy helyben toporogni: tényleges politikai cselekvés helyett ezt a tevékenységet fejlesztette művészi szintre.
Kivétel a Demokratikus Koalíció, amely szisztematikusan – bár esetenként vitatható eszközökkel – építi saját magát. Hiú ábránd azonban, hogy a DK olyan gyűjtőpárttá alakulhat a baloldalon, amilyenné az idők során Orbán Viktor szervezte a Fideszt. Egyébiránt ez nem is baj. Nem ez a baj.
A minap videóval jelentkező Gyurcsány Ferencnek teljesen igaza van abban: nem ő tehet arról, hogy a többi ellenzéki párt népszerűsége sehogyan sem akar elmozdulni a mélypontról. Azt a felszólítását viszont, hogy „tessék legyőzni!”, legfeljebb csak költői képként lehet értelmezni, a politikai praktikum szempontjából aligha.
Elvégre az ellenzéki pártok ellenfele nem a DK, hanem a Fidesz. Nem egymást kell legyőzniük, hanem a Fideszt. Ennek a forgatókönyvét kellene kidolgozniuk, és lehetőleg nagyságrendekkel jobban kivitelezniük, mint a tavalyi választás előtt. Régen rossz, ha a Fidesz legyőzéséhez a DK legyőzésén át vezet az út. Akkor a kormánynak végképp nincs félnivalója.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. április 8-án.