Lúúújza! Azt írja az újság (Maszol, 2025. október 20.), hogy egy kiváló úrhölgy „elfogadhatatlannak tartja, hogy a közszolgálati rádióban ’szexuális kisebbség’ vagy ’ukrán bűnöző’ kifejezések jelenjenek meg főműsoridőben”.
Nosza, rajta, jó katonák! – kapom fel a fejemet. Tényleg! Hogy azta’, hé! Mivel magyarországi rádiókat NER hallgatok, marad az írott sajtó. Igaz, az írott sajtó esetében nem egészen világos, hogy az idézett úrhölgy hogyan értelmezi a „főműsoridőt”. Na mindegy, üsse kő, avagy maroknyi porladó szikla, nézzünk sza’ beléje az (édes, jó) Anyaország írott sajtójába.
Mingyán itt is van a Demokrata november huszonkettediki száma: „Akkor most hányféle van?” A „szexuális kisebbségek” ott díszeleg, a cikk első mondatában.
A Magyar nemzetben szintén idén, nemcsak az újságcikk törzsében, de vastagon kiemelt alcímben is szerepel a már hivatkozott úrhölgy által kifogásolt kifejezés: „Már dolgoznak itthon az ukrán bűnözők”.
Szóval, ami az (édes jó) Anyaországban nem kifogásolandó, az idehaza nem biztos, hogy nem kifogásolandó. Kezdem érteni.
A homály (akárcsak a nemzetközi helyzet) fokozódik, ha belenézek a „Közszolgálati kódex, a magyar nemzeti közszolgálati médiaszolgáltatás alapdokumentumá”-ba. Mert ottan eztet olvasom (nemcsak főműsoridőben): „A közszolgálati médiaszolgáltatás céljai: b) kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos, sokoldalú, időszerű, megbízható és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás,”.
Na, itt lehet, valami értelmezési bibi. Mást jelent a „kiegyensúlyozott” határainkon túl és mást határainkon innen. Magyarországon a közszolgálati média kiegyensúlyozottsága azt jelenti, hogy kizárólag „pártunk és kormányunk” mindennapi áldozatos szabadságharcát szabad és lehet ajnározni. Másról még rosszat is alig-alig. Idehaza a közszolgálati média kiegyensúlyozottsága azt jelenti, hogy EGYENLŐ távolságra mindentől és mindenkitől.
Magyarországi szempontok szerint a Román Közszolgálati Rádió Marosvásárhelyi Regionális Stúdiójának magyar nyelvű adása sem tekinthető kiegyensúlyozottnak.
Csak remélni tudjuk, hogy az a George Simion, akivel „teljesen egyetértünk”, rendet rak majd a cementlaposok között is, és „Transzilván” üzemmódba kapcsolja ezeket a fiúkat, elsősorban az írni-olvasni tudókat.
Nemkülönben felháborítónak tartom és ezért feljelentendőnek a nőnemű magyaremberek által viselt Mónika keresztnévvel történő, dzsender alapú gusztustalan heccelődést. 1977 óta az Express együttes és utóbb Solymos Tóni fölöttébb otromba módon űz gúnyt, az énekelvén, hogy: „Sok kisleány nézte érdeklődve szép Herr Mónikám!” Magyarán: Mónika uramat.
Addig is amíg kellő eréllyel a jútjúb el nem némítja ezt a keresztény-polgári értékeket megcsúfoló ocsmányságot, csak befóliázva legyen szabad hallgatni a dalt!

Az alábbi linken még teljes pompájában élvezhető az inkriminált idézet: