A minap lezajlott RMDSZ-kongresszusnak két kiemelkedő szimbolikus jelentőségű pillanata volt. Az első a Kolozsváron mulató legény(ek) jelenete.

A helyszín szimbolikája

Mint tudjuk, Méhes György vitán felül Erdély legértékesebb erkölcsi és irodalmi értékeinek letéteményese. A mester örökségét ápoló fia által működtetett lokálban
nem minden szimbolikát nélkülözve csendült fel a mulatós magyar nóta.

Az előadott műalkotás szimbolikája

A jelzett művészeti gyöngyszem kidomborítására általában a dínomdánom vége előtt kerül sor. Ezúttal az RMDSZ kongresszusára hangoló akciónak lehettünk élvezői. Netán a kongresszus valójában ott és akkor, azon a helyszínen véget is ért?
A magyarok által is sajátjuknak és egyben általuk is Erdély fővárosának tartott kolozsvári
kricsmiben előadott műremek szinergiában volt a magyar külügyminisztérium államtitkárának és egyben miniszterhelyettesének nemrég Párizsban világgá eresztett nyilatkozatával. Ugyanis ha valahonnan a gazda el akar küldeni… hát ott nem te vagy a gazda, hanem másvalaki. Főleg hogyha bő évszázaddal ezelőtt, ahogyan azt az államtitkár és egyben miniszterhelyettes úrtól megtudtuk végre és valahára: az adott helyszínről, Erdélyből – Partiumból – Bánságból való nagymagyar elpucolás valójában nem a kiebrudalás, hanem bölcsen és önként, vígan és dalolva meghozott döntés eredménye volt. Magyarországnak van némi gyakorlata a kincses városból
való elinalás terén. Viszont, ahonnan a gazda elküld, ott én nem vagyok otthon. Pont ahogyan az elnökasszony mondaná.

A szereplők megválasztásának szimbolikája

A főszereplő utcai (újabban digitális) szabadságharcos mellett ott a statiszta is, az Erdélyből kitelepedett harcos, aki szülőföldjéről, az „édes Erdélyből” az első adódó alkalommal odébbállott, ezzel mindként hazában javítva az ájkjú kvócienst. És aki ezúttal a vezér nyomában, vele együtt, az obligát kongresszusi mutatványszám után, azonnal elhúzott a pi…ciny pátriájába, mely neki állampolgárságot és kiemelkedő jólétet biztosít.
Megjegyzem, ezt a nótát, ilyen fásultan, kedvtelenül előadni még láttam – hallottam. Lehet, hogy táposéknál ilyen a nótázó – mulatozó magyarember? Vagy a Felcsúti bodegába beoldalgó, még növésben levő Alcsúti süldőlegényke próbálja feszengését palástolni?

A második szimbolikus jelentőségű pillanat, természetesen, a székely himnusz eléneklése volt.

A műkritika következő részében vegyük tehát górcső alá az RMDSZ-kongresszus audiovizuális arculati elemeinek szimbolikáját. Az ősi, az Úr kettőezernegyedik évében kitalált székely zászlók dominálták a romániai magyarok kongresszusát. Kitalálásának pillanata előtt a székely identitást egységesen megjelenítő zászló nem létezett. Vélhetően a székely atyafiak a palócok, a muraközi, a burgenlandi, a bácskai, a bánsági, a partiumi stb. magyarok zászlóinak láttán lobogózták össze magukat.

Az elmaradhatatlan székely himnusz eléneklése

A hivatkozott dal, eredetileg „Bujdosó ének”, Szegeden született 1921-ben, és egy Budapesten előadott misztériumjáték betétdala volt, 1940 ig meg sem jelent nyomtatásban. Kardos András irodalomtörténész; a Debreceni Egyetem docense ezt írja a kérdéses kompozícióról: „A székely himnusz… akkor is egy ordenáré giccs, ha a tilalom némi hazaffyas patinával vonta be az évtizedek alatt”. Dobszay László zenetörténész, népzenekutató, egyházzenész ugyanarról: „…nehéz elképzelni magyartalanabb dallamot. Mindaz (ritmus, dallamvezetés), amit Kodály, Bárdos és mások annak idején úgy tanítottak, hogy ellenkezik a magyar zenei hagyománnyal, mint egy állatorvosi lóban, mind együtt megtalálható benne. S nehéz elképzelni csúnyább dallamot. Ez az, amire azt mondják: tömény giccs.”
Hát erre szokott a székely hazaffy térdre borulni a jéghideg jégen.
Persze a magyar külügyér párizsi nyilatkozatának fényében teljesen érthetetlen, hogy egy 1920-ban tudatosan, önként hozott döntés eredményeit (az etnikailag homogén magyar nemzetállam megjelenése) 1921-ben ugyanazok miért siratják.
Diszkrét humorérzékről tett tanúbizonyságot Ilie Bolojan román miniszterelnök, aki a székely himnusz eléneklése kapcsán rezzenéstelen arccal idézte a Treceți batalioane române Carpații kezdetű első világháborús indulót mint a románok identitásának fontos elemét.
Mindent egybevetve a legutóbbi RMDSZ kongresszus audiovizuális arculati elemeinek tömör üzenete: SzSzM! Ezt sem George Simion, sem az AUR nem nehezményezte. Mármint a székely zászlókat meg a székely himnuszt.


Utóirat

1
A legutóbbi RMDSZ-kongresszus nagy hiányzója Georgică Simion volt, jóllehet
kölcsönösen fényezik egymást: Orbán Viktor: „Teljesen egyetértünk.” George Simion: „Orbán Viktor nemcsak a magyar nép, hanem a keresztény civilizáció és egész Európa vezetője is”.
Ehhez képest a kincses város polgármesterének (gazda, házigazda) nyelvi érintkezése az RMDSZ-kongresszusával pipepurc, noha markánsabb, mint ahogyan miniszterelnöksége idején Traian Băsescu elnökkel tette volt.
Ja? Hogy Markó Béla nem volt ott? Gondolom protokolláris homály miatt. Mi lett volna az ültetési rend? Markó Béla Orbán Viktor és Zsolt bácsi közé, avagy Kelemen Hunor Markó Béla közé?

2
Az íráshoz csatolt második fotó nem a Kolozsváron mulatozó magyarembereket ábrázolja.