Régi ismerősömmel futunk össze. Miről beszéljünk, ha közös témánk nincs?
– Hogy van, mit csinál a gyerek? – kérdezem.
– Leérettségizett, és egyetemen van – jön a büszke válasz.
– És hol fog tanulni? – kérdezem, felkészülve arra, hogy bármi is legyen a válasz,
lelkesen és udvariasan fogom magyarázni, hogy annál jobb nem is lehet.
– A Távol-Magyarországi város xy egyházi egyetemén, mérnökinformatikus képzésen
van.
Püff neki! Igazi meglepetés. Nyájas szándékaim szempillantás alatt elpárolognak.
Frédi keserves kínlódása, mely a Stanci nénivel való beszélgetés végét hozta,
számomra itt és most, kézzel fogható valósággá válik. (Vö. Karinthy Frigyes: Stanci néni, Frédi és a márki.)
Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy röhögő csuklásomat ártatlan érdeklődéssé
szublimálva érdeklődjem:
– Mérnökinformatikus képzés? Ott? De hát „ott” nem a vízenjárás elméleti alapjait meg talán alkalmazott imádkozástechnikát érdemes tanulmányozni? A számítástechnikai képzés Romániában „ugyanvalóst” jó. A BBTE-n magyarul is oktatják. És azoknak, akik onnan kibuknak, Marosvásárhelyen a Sapientia még mindig rendelkezésre áll.
– Hát az igazság az, hogy a gyerek „idehaza” a felvételi vizsgák MIATT nem került volna be egyetemre. Viszont Magyarországon plusz pontokat kapott a jelentkezési dossziéjára mert román nyelv és irodalomra kapott érettségi jegyet középfokú idegennyelv-vizsgának ismerték el. Milyen kár, hogy csak gimnáziumi besorolása van az iskolának, ahova a gyerek járt. Főgimnáziumi érettségire felsőfokú nyelvvizsgáért járó plusz pontok dukáltak volna. De így is előnyben volt a magyarországi jelentkezők többségével szemben. Na, de hála istennek, a gyereknek ettől kezdve nem kell többet a román nyelvvel bajlódnia.
Hát ettől bizony még csuklásos röhögőgörcsöm is alábbhagyott. Hisz a gyerek nem tud románul, miként román nyelvet oktató tanárai sem. Ő is, mint annyi más székelyföldi gyerek, átmenő jegyet kapott. Ezzel: a román nyelvnek szóló jeggyel került a magyarországi jelentkezők elé a jelentkezési listán. A tanulság pedig: végre megszabadult a román nyelvtől.
Nesze neked transzilván gondolat, többnyelvűség, más kultúrák megismerése!
Székelyföldön a transzilvanizmus, a „kicsi Svájc” valójában azt jelenti, hogy „ők”, vagyis
a románok, tanuljanak meg a mi nyelvünkön. Nekünk viszont nem kell megtanulnunk
szomszédjaink nyelvén.
„Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő” – üzené vala Szent István. Nem Csaba királyfi üzené a milkivéjről, ahova elhúzá a csíkot.
A szerkesztő megjegyzése
Csaba királyfi románul: prințul Cioabă.
