A legutóbbi romániai elnökválasztás legelső első fordulója után, a kudarc miatt, lemondott a Nemzeti Liberális Párt elnöke. A legutóbbi romániai elnökválasztás második első fordulója után a kudarc miatt, lemondott a Szociáldemokrata Párt által jelölt miniszterelnök.
Az RMDSZ háza táján győzelemről beszélnek, de nincs azért dínomdánom. Ám felelősségvállalás sincs. Csak a felelősség hárítása.
Antal Árpád szerint: „a magyarok bizonyítottak”. Ami nem kétséges. Kérdés, hogy „mites”? „Nem a magyar közösségen múlott, hogy Crin Antonescu nem jutott be a második fordulóba” – mondta Kelemen Hunor.
Nyájas olvasó, egy pillanatra álljunk meg és próbáljunk levegőhöz jutni. E két
kinyilatkoztatásról polkorrektül azt mondhatjuk, hogy „a politikai kommunikáció
lemázsálhatatlan lélekjelentből fakadó ékes példáit”.
Klassz kis romániai magyar közösségünk esetében, különösen a tömbszékelyében
(szakkifejezéssel élve „teleormaniakban”), ha egy választásnak a tétje nem Gyurcsány
legyőzése, akkor nem is érdeklő őt. Mármint a fizikálisan (Nem tévedés! Nem fizikailag, hanem fizikálisan!) a hőn szeretett szülő/Székelyföldön kóválygó egyedek közösségnek becézett halmazát nem érdekli.
Mert amíg a romániai választók ötvenháromegészhuszonegy százaléka ballagott el fülkébe, addig Háromszéken harmincnyolcegészötvenhat százaléka Hargitában negyvennyolcegészegy százaléka tette ugyanezt. És nyolcvanhatezernyolcszázharminchét szavazat híjával sikerült kettő darab fundamentalistát döntőbe juttatni.
Az egyik, az esélyesebb, a „patrióta”, aki, ha nem is Úz Bencét, de minimum Úz Völgyét varázsol majd Romániából. A valójában „patrióta” romániai magyarság számára a másik legalább annyira nemkívánatos: „progresszista”, USR alapító, „korrupcióellenes” (vö. Kövesi, Macovei), szabadelvű (LMBTQ, stb.). Ez az autentikus kézimunka, kézműves tevékenység, amit ez ember önmagán művel.
Visszatérve, az amúgy nagyon kevés lakosú Háromszéken és Hargitában az alacsony részvételi arány nagyon kevés szavazatot eredményezett. (Legalább hamar sikerült megszámolni.) Háromszéken mintegy száztízezren, Hargitában mintegy százötvenháromezren nem mentek el szavazni. A nemzetiségi összetételre alapozva ez Háromszéken mintegy hetvenháromezer, Hargitában százhuszonkétezer le nem adott magyar szavazatot jelent.
Ha már most csak a két székely megyében a magyarok (székelyek, teleormaniak) az országos átlagnak megfelelően ballagtak volna el Crin Antonescura voksolni, a két megyében ez összesen mintegy negyvenegyezer szavazatot jelentett volna. És még ott van az RMDSZ győzelmében résztvevő másik három megye. Summa summarum bizony a magyar szavazatok bevihették volna Crin Antonescut a második fordulóba.
Kelemen Hunor a választások napján még emígyen szóla: „még van idő, hogy a magyarlakta megyék felzárkózzanak az országos átlaghoz”. A választások másnapján viszont az országos átlag (53,21 százalék) és a háromszéki (38,56 százalék), valamint a hargitai (41,80 százalék) részvételi arány ismeretében már szemrebbenés nélkül műveli a politikai kommunikálást.
„Szép társaság, feszülten oldott hangulat, festett mosoly fedi a sápadt arcokat” – Bródy János: Maszkabál
Persze még nincs minden veszve, még van remény, melynek sugarát az EMSZ mondja ki:
„figyelmeztető jel, hogy a magyar szavazók közel 10 százaléka Simionra adta voksát”. A patrióta magyarokra nézve, ez bizony gyatra kis eredmény. Hisz Úzvölgyi Simeonnak Orbán Viktor miniszterelnök úr barátai és harcostársai (Marine le Pen és Matteo Salvini) siettek gratulálni. A „patrióta” Fico és Vučić után, fog ő még Szimeonnal is barátkozni.
Talán a második fordulóra az elsöprő többségükben „patrióta” romániai magyarok észbe
kapnak és jóval tíz százalék fölött voksolnak majd a buzernyák-libernyékoktól Romániát
megtisztítani óhajtó „patriótára”.
Vagy a nagyvárosi, nemzetközi matematikaiolimpia-nyertes progresszistára.
Ki tudja merre, merre visz a voksunk? (Münket és másokat.)
Rovat: VÉLEM ÉN
