Az elmúlt évtizedben jelent meg. Nem tudni, hol és mikor és hogyan lehet elsajátítani? És azt sem lehet tudni, hogyan „választódnak ki” az illető szakma jeles képviselői. Ha jól
meggondolom, Mészáros Lőrinc sem a leggazdagabb magyaremberként kezdte pályafutását. De számára, és csakis számára, a magyar sors lehetőséget kínált átlagon felüli adottságainak kamatoztatására.
De most itt tényleg nem Lölő a téma.
Az eseménysor a magyarországi adófizetők által biztosított magyarországi közpénz közpénz jellegének megszűntetetésével kezdődik.
Érthetőbben. Létezik egy fő doboz (nevezzük államkasszának) melybe a magyarországi
adófizető, saját jövedelméből rendszeresen pénzt tesz be. Ez a pénz közpénz, a köz pénze, a befizetők közös pénze, mely pénz elköltésének céljait és lehetőségeit szabályok és törvények határozzák meg. A viktoriánus magyar állam, mely csupán egy ember, áttesz a fő dobozból (az államkasszából) egy másik, mellékdobozba (nevezzük állami alapítványok dobozának) jó sok pénzt.
Az állami alapítványok dobozába a fő dobozból érkező pénz áthelyezésének pillanatától „elveszti közpénz jellegét”. Vagyis ennek a (mellékdobozban landoló) pénznek a további
sorsáról a közpénzekre vonatkozó szabályok nem érvényesek. Magyarán: az alapítványok dobozába kerülő, nemrég még közpénzt, kényem-kedvem szerint költöm el, az általam (a viktoriánus pártállam által) megalapított alapítványokon keresztül.
A „határon túl”, ide tartozunk mi, romániai magyarok is: a haverek, csicskások és azok
pereputtya egyesületeket/alapítványokat jegyeznek be Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, Ukrajnában, Horvátországban, és bárhol a világon. Ezeket szervezeteket a magyar (viktoriánus párt)állam Magyarország szempontjából közérdekűnek nyilvánítja. És a magyar (viktoriánus párt)állam a már nem köz(érdekű)pénzből, mit ad isten, közérdekű „határontúli” szervezeteknek folyamatosan „működési” költségeket, főleg fizetéseket biztosít (a havereknek, csicskásoknak és azok pereputtyának).
A közpénz jellegét elvesztő közpénzből, vagyis a nem-közpénzből, közérdekűnek minősített tevékenységekre/beruházásokra/vásárlásokra érkeznek aztán „magánadományok” . A célországokban a magánadományok felhasználását senki nem ellenőrizheti, azok nem közbeszerzés-kötelesek.
Vagyis arra és annyit költök, amennyit jónak látok. Az ily módon támogatott, közérdekű”
tevékenységet folytató szervezetek kapnak egy táblázatot: mennyi pénzt, kinek, milyen
jogcímen kell odaadni. Igy már érthető, hogy miért lépnek fel ugyanazok az
előadók/építők/kereskedők a különböző helyszíneken legyenek azok a magyar(országi) napok, beruházások/építkezések vagy eszközvásárlások.
A talpraesett határontúli haverek, csicskások és azok pereputtya, saját „megtakarításaikból” saját belátásuk szerint borítékol(hat)nak úgy általában, de főleg választási kampány előtt – „percentuális visszacsatolás” érdekében. És mikor nem vagyunk választási kampány előtt?
Na ugye, hogy itt né, helyben is képesek vagyunk off-shore szerű pénzpucoló hálózatot
létrehozni és működtetni!
És akkor, „mit ad isten?”, a Tőkés-klán egyik tagjáról kiderül, hogy szakmája szerint „a kolozsvári magyar(országi) napok főszervezője”. Hát, kérem szépen, ez nem piskóta. Már csak ilyen a sokoldalúan fejlett református magyarember. És mivel a magyar (viktoriánus párt)állam számára közhasznú tevékenységet folytat, magyarországi nem–közpénzt is besöpör, szép nagy összegben. Ugyanakkor az etnobiznisz jegyében, „isten kegyelméből”, ugye, besöpör még egy egy adag suskát Kolozsvár polgármesteri hivatalától is (közpénz), valamint romániai köszpénzek fölött rendelkező RMDSZ-alapítványtól is. És így lesz a kincses városnak markáns Tőkés–református hete.
Noha, anno az erdélyi reformátusok, mivel jól ismerték a családot, nem igazán
tülekedtek Lászlót püspökükké tenni. Volt a kincses tarsolyban akkor is bőven
kontraszelektálható jelölt. (Figyelem! Most nem a cementlapokról híres fejlődési gócra
céloztam.)
A kolozsvári buli a leglátványosabb. De most már Erdély, a Bánság és a Részek minden
jelentősebb városában végeznek hasonló áldozatos munkát a „főszervezők”.
A magyar glóbuszon még léteznek bőven hasonló, számomra talányos szakmák.
A magyarországi adófizetők fillérjeinek útjai kifürkészhetetlenek. Miként a fillérek útjait vigyázó szakmák elsajátításának lehetőségei, módozatai is…
