Eltelt egy év. Az állami- és pártaktíva lázasan készül a Miniszterelnök Úr békemissziójának fő állomására…
Szól a vácápom. Az egyik lelkes állami- és pártaktíva vácápon hív, mert azért jó, ha óvatos az ember. Útban lefelé megállna, mert legutóbb tavaly ilyenkor találkoztunk. Akkor is szeretett volna. Mármint civilizáltan vécézni. Mert „ott lent” csak a VIP-eknek jár szaniter. A popornak … ami jut és ahol lehet. A drótkerítés közelében leharaphatja a medve. Szóval, meglátogatna.
Meleg lesz a főállomáson július 27-én. Különben is a szénaforgatáskor használatos szalmakalap engem szúr, ezért enyhén, úgy mácsósan, a tarkóm felé sem szeretem taszigálni. Gyerekkoromban, a Mezőség határán kipróbáltam. Egyszer. Az volt a jubileumi utolsó alkalom. Na de „a Mezőföld északkeleti részén, a Váli-víz jobb partján” használatos ruházati kellék viselete, manapság a hűség és ragaszkodás komilfója. De Varga Judit sem lesz ott, hogy a vállára hajthassam buksimat. Szalmakalap nélkül meg kilógnék a tömegből. Hát az idén sem fogok a zárómutatványra belógni. Máshova sem, de ez most nem fontos. Szóval: szalmakalap nuku.
Viszont kondukátor a kondukátornak… „lenyúlja”. Nyugalom. Az ötletéről beszélek.
1986. november 23. vasárnapra esett. Bukarestben is vasárnap volt. Ünnepnap.
Az Előre, a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanácsának napilapja (XL. évfolyam 12125. szám, 6. oldal, ára 50 bani) nagy, pirosbetűs főcíme: “Románia határozott szava: leszerelés, béke! Mai szavazatunkkal is emellett teszünk hitet.”
Kissé alább meg ez olvasható “A fővárosi nagy népgyűlés a Nicolae Causeșcu elvtárs újabb békekezdeményezéshez való csatlakozás megnyilatkozása, az egész román nép elhatározása: A november 23-i népszavazáson igen a békére és az életre,
az emberiség békés jövőjére.”
Aztán fotó a népgyűlésről.
És újabb cím: “A mai népszavazáson: teljes és egyöntetű csatlakozás pártunk es államunk egész bel- és külpolitikájához”, meg ilyen “Románia, Nicolae Ceaușescu elnök a fegyverektől mentes békés világ egyetemesen elismert rendíthetetlen harcosa”.
Hát nem megható? Újra átélem fiatalabb éveim felemelő, lelkesítő hangulatát.
Aztán a következő lapszámban (XL évfolyam, 12126. szám, 1986. november 25., kedd, 6 oldal ára 50 bani): “Szavazott az ország, igen a leszerelésre, a békére”, meg ez “Hatalmas lelkesedéstől, messzemenő tisztelettől és mély hálától övezve Nicolae Ceauseșcu elvtárs és Elena Ceaușescu elvtársnő együtt szavazott a fővárosi 23 August vállalat dolgozóival”.
Aztán pedig a nemzeti konzultáció eredményéről: “Nicolae Ceaușescu elvtárs felhívására országunk honpolgárai határozott igennel válaszoltak”.
Édes, jó anyaországunkban meg: „Hatalmas tömeg állt ki a béke mellett Budapesten.”
Végezetül:
– “Államelnökünk béke kezdeményezése a nép szívéből fakad.” – 1986 Románia
– „Június 1-jén megtartották a 10. Békemenetet. A magyarok ismét megmutatták, hogy a béke pártján állnak. Elsöprő tömeg, felemelő képek.” – 2024 Magyarország.
Hát nem szívet melengető?
