Az Európai Bizottság közzétette a 2024 -re vonatkozó országjelentéseit. Van Romániára vonatkozó jelentés is. Abban pedig írva vagyon, hogy a 2022-es PISA tesztek szerint a tizenöt évesek 48,6 százaléka a minimális matematikai ismeretekkel sem rendelkezik (EU szintez ez 29,5 százalék), 41,7 százalékának gondjai vannak az olvasással (EU szinten ez 26,2 százalék). Figyelem! Nem a szövegértéssel, hanem már az olvasással is gondok vannak. (Az olvasásról tudjuk, hogy a leírt betűformák felismerését, hangalakban
történő kiejtését és szavakká alakítását jelenti.)
Románia az OECD átlag alatt van a PISA által értékelt minden területen.
Miközben az EU-ban átlagos PISA-teljesítmény csökken, Romániában nőtt a gyengén, a csökkenő átlagok alatt teljesítő diákok száma és aránya is. Na már most, tessék elképzelni, milyen tragikus lenne a helyzet, ha az ország leköszönő elnöke nem hirdette volna meg a jól elvégzett munka jegyében a Művelt Románia programot.
Romániában az oktatás minősége és egész rendszere bajban van. A szegénységi küszöb alatt – és ezért kirekesztettség által veszélyeztetett gyerekek romániai aránya 34,4 százalék, miközben az EU -s átlag 21,6 százalék.
Romániában a tizenhat-tizenkilenc év közötti fiataloknak 47,5 százaléka rendelkezik az átlagosnál jobb digitális kompetenciával, szemben az EU 66,4 százalékos teljesítményével.
Sajnos ezek a felmérések nem terjednek ki fiataljaink imádkozástechnikai ismereteire. Holott kiváló politikai elitünk („kézenfogva románok és magyarok”) mindent megtett, hogy anyagilag is támogassa az ilyen téren elérhető ismeretek minél alaposabb és szélesebb körű oktatását, miközben az „iskola” egykori, mára teljesen elavult és fölöslegessé vált küldetését, a tudományos ismeretek terjesztését érthető módon mindenki negligálja. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok kritikai szellemét, önálló
kezdeményezőkészségét sikerült a közös imák felemelő, katartikus mormolásában kiteljesíteni.
Márpedig az egyén és ezen keresztül a család, a közösség talpon maradásához, a szülőföld gyarapodásához, a kizárólag „szavazóbázisként” kezelt masszát alkotó egyedek versenyképességének fejlesztése elengedhetetlen. Erre és nem másra lenne hivatott az oktatási rendszer.
A 2022-23 tanévben, Romániában az iskolák 45 százaléka (pontosan 7.386) ötvennél kevesebb diákkal működött. Ebből 3.059 iskolába kevesebb mint húsz diákot tartottak nyilván. Ez, természetesen nem azt jelenti, hogy az adott iskolákban egy diák képzésére több erőforrás jutna, hisz ilyen iskolákba szinte kizárólag, elmaradt térségek nagyon hátrányos helyzetben élő gyerekei járnak. Ellenkezőleg, összevont osztályokkal küszködő képzetlen (helyettesítő) oktatók legtöbbször egészségtelen, oktatási
segédeszközök nélküli, csatornázásmentes épületekben töltik az időt.
Nagyon magas ezek között az intézmények között az óvodák aránya: 123 ezer kisgyerekről van szó, akiknek hátrányos családi helyzetük miatti lehetőségeit tovább csökkenti az intézményi hálózat. Ezek a gyerekek, szavatoltan fokozottan hátrányos helyzetből indulnak és további életpályájuk előre megjósolható.
2023-ban, a romániai oktatási rendszerből idő előtt kilépő tizennyolc-huszonnégy évesek aránya kenterbe verte az EU 9,5 százalékos arányát, a maga 16,6 százalékával. Rurális térségekben az arány 27,5 százalék, kisvárosokban 14,3 százalék, nagyvárosokban 3,3 százalék.
A romániai magyarok hány százaléka él rurális térségekben és kisvárosokban?
Ha végre sikerülne kilépnünk a NATO-ból, ha végre sikerülne kivívni szuverenitásunkat a brüsszeli elnyomással szemben faképnél hagyva az Európai Uniót, és ha végre sikerülne valós szabadságot élvezni a schengeni övezetbe való belépés megtagadásával, Románia emelt fővel, a palackozott forrásvízbe plántált nanocsipek klozettbe „hanyíttásávál” megszabadulna a hazug felmérések kényszerétől (is).
És akkor talán az oroszbarát, EU szkeptikus, NATO ellenes, békepárti romániai magyarság is végre jól érezhetné magát a „szülőföldön”.
Vagy nem.